mit csinál egy normális harmincas? van olyan egyáltalán hogy ideális élet? teljesen apróság a dolog történt ma, de természetesen sok mindent elindított bennem. hét első szabadnapján háztartást kellett volna vezetnem, főleg annak a tudatában, hogy végig dolgozom a hosszú hétvégét. de nekem egyszerűen nem volt kedvem a délelőtti ügyes-bajos dolgaim után még beállni a konyhába és ebédet főzni hétvégére. inkább rendeltem magamnak, és pihentem. hurrá, közel harminc évesen azt csinálok, amit akarok. persze lehet irigyelni, meg lehet szánni is. természetesen van olyan is, aki elmondta, hogy nem szabad mások véleményével foglalkozni, de azért ő sem tudja teljesen ridegen kezelni a közvélekedést. lehet szabad szellemben élni az életed, anélkül, hogy mutogasson Rád legalább két ember? selejtes az, aki nem házas és nem nevel gyereket 29 évesen? nekem miért nem megy, hogy szabadnapon előre kell gondolkodom? számomra sokkalta jobb érzés a pillanatban élni, mint sem a szabályok mentén. egyszerűen azt gondolom, hogy nekem szombat este munka után egy üveg bor mellett csábítóbb program a főzés, mint szabadnap délutánján kötelezően állni a konyhában. egyből rám van nyomva a "de jó az egyedülálló csajoknak, azt csinálnak amit akarnak" matrica. pedig mindenkinek meg van a lehetősége a kikapcsolódásra. nem éjszakás programról beszélek, csak két óra beszélgetésről (akár egy kanapén ülve is), vagy egy film megnézésről. hiszem, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. de itt emelném ki, hogy egyetlen szóval sem mondom, hogy követendő példa a városi, független, önálló csaj élete. csak azt mondom, hogy van nálam valami, ami sok embernek nincs, ez pedig nem más mint az én-idő. nevezhetted lazaságnak, bohémságnak, szertelenségnek, de még az sem zavar, ha azt mondod, hogy felelőtlen vagyok. mert az vagyok: hosszú, melós napok előtt megengedtem magamnak, hogy ne a házi munka legyen az első, hanem a pihenés.
azt gondolom most egy emberként hördült fel minden családos/házas blog olvasó, hogy mit értek én ehhez. de tudjátok mit? egyet értünk abban, hogy semmit nem értek a gyerekneveléshez, és nem tudok tartós kapcsolatot sem fent tartani. én csak azt tudom, hogy egy testileg és szellemileg kifacsart feleség/férj/apa/anya semmivel sincs előbb, mint én, a felelőtlen harmincas...