gondoljuk végig a napunkat, nem fajsúlyos dolgokban, de mindig döntünk. mit egyek, mit vegyek fel, melyik busszal menjek stb. ezek azért elég egyértelműek tudnak lenni, mert ez a napi rutin része tud már lenni. komolyabb fejtörés az emberekkel kapcsolatos döntések. ki maradjon az életedbe, kinek az életéből lépjél ki, ki milyen szerepben maradjon és így tovább. azt elismerem, hogy dönteni sosem könnyű. előfordul, hogy valakinek jobban megy, de akadnak akiknek idő kell ehhez. ezzel nincs is gond - mondom ezt úgy, hogy én mondjuk rém türelmetlen alkat vagyok. azzal van gond, ha a döntés nincs megindokolva; vagy meg van indokolva, de úgy, hogy hárítva van a felelősség. de ezzel óvatosan kell bánni, mert aki erre érzékeny maximum fokozatra kapcsol és újabb sor téglát tesz a magát körülvevő falra. lelkére fogja venni, hogy ő nem elég jó, ő rontott el valamit. szóval döntéseknél bármennyire is nehéz egyenesnek, és nyíltnak kell lenni. csak így lehet jó döntéseket hozni.

sokszor leírtam már, és aki egyszer is találkozott velem az tudja, hogy igyekszem úgy élni az életem, hogy bármilyen vélemény is, de legyen rólam mindenkinek. szívesen hagyok mély nyomott mindenkibe, és komolyabban az sem érdekel, ha ez mondjuk negatív töltetű. lehetek szeleburdi, túl sok(k), erőszakos, vagány, bolond vagy akár zajos. ezekkel kiegyezek, ha úgy alakul. de azzal már kevésbé, hogy valaki biztos abban, hogy jobban ismeri a másikat, mint ő saját maga. vagyis konkrétan: engem ismerhetsz, de dönteni helyettem nem fogsz tudni. tényleg hidd el, pontosan tudom mikor és mire van szükségem, hisz mindig is az álmaimnak éltem (különben most nem laknék Pécsen pl). persze lehet vannak félelmeim, és túl agyalt dolgaim, amik ezeket első körben elhomályosítják. kár ezt szépítenem, kényszeresen mindig mindent le kell dumálnom és ettől lesz túlgondolva minden és így lesznek a saját döntéseim (és ezzel egyszerre a velem kapcsolatosak is) borzasztó nehezek.

zárásként szeretnék valami okosságot kihozni ebből az írásból, de csak azt tudom mondani, hogy az már rég rossz, ha egy döntésen sokat kell gondolkodni. ezt újra és újra megtapasztalom, és ilyenkor mindig megfogadom, hogy tanulok a hibámból, és a szívemre hallgattok, nem az eszemre. úgy látszik, nekem az a jobb tanácsadó. ezzel megint nem kell egyetérteni, de dönteni mindenkinek meg kell tanulnia. sőt jól dönteni mindenkinek tudnia kell...