hosszú időn át mélyen és igazán hittem a férfi női barátságokban. sőt! tényleg akartam is, hogy ez nálam működjön. talán most jutottam el a keserűségem egy olyan szintjére, mikor belátom: hiú ábrándokban hittem. van a két nem között barátság, csak ez messze van a jól működő és tartós barátság típusoktól. az elejétől fogva magában hordozza a kudarc és sérülés lehetőségét. mai övön aluli ütést például egy barátomtól kaptam. életembe ilyen rosszul még nem esett dolog, mint az ő délutáni mondatai. azt gondolom, hogy míg élek nem felejtem el a szavait sem, és azt sem hogy ezt mind a "törékeny barátságunk" ege alatt tette.
hogy estére életem egy másik részébe tartozó barátom (a tűzbe mennék érte kategória - szószerint) kérdezett olyat, amiről elsőre a kihasználás szó jut eszembe az már csak hab volt a tortán. mondjuk mint előző bejegyzésemben meséltem utóbbi két hétben csak az nem gázolt át rajtam, aki nem akart. itt ragadnám meg az alkalmat a dolog tisztázására: attól, hogy egyedül lakom (se kutyám, se macskám) nem biztos, hogy mindenre vevő vagyok, nem biztos, hogy mindenkinek mindent elnézek, nem biztos, hogy mindig mindenre ráérek és egyáltalán már az sem biztos, hogy egy kis gyengédségért cserébe a lelkem eladom. szorosan ezen időszakomhoz tartozik, hogy a tegnapi két vizsgám eredményét sem érzem túl fairnak. sőt azt sem tartom korrekt dolognak, hogy első körben Andrea majd második körben Mártának szólít és végül meg is hazudtol -csak azért mert én a diákja vagyok és éppen velem meg lehet tenni. szóval most még lehet bárkinek lábat törölni belém, hisz a földön fekszem és védtelen vagyok. de tudom, ez az állapot sem tart örökké. meggyógyulok, felállok és rendbe teszem magam. ehhez csak egy kis idő kell magamban, valamint határozatlan időre likvidálni kell az életemből az összes hímvesszővel rendelkező ismerősöm.

de visszatérve a barátságokra. az egész lényemből az ingatag önképemet és az önértékélesemet legkönnyebb bombázni. próbáltam nem tudomásul venni, de ennek az építésére van/volt minden férfi barátom az életembe. ettől viszont elcseszett lett az egész, hisz egy normális barátságnak nem így kellene működniük. rá kellett ébrednem, hogy nem tud a kölcsönösség (energiát adok-kapok) létrejönni, mikor más egy nő és más egy férfi energia igénye. azt hittem elég lesz annyi, hogy tudom a nő-férfi barátság (és ennek a bővített fajtája, amit nevezzünk "barátság plusz"-nak) nem a szerelem felé vezet. de még így sem találkoztak az elvárásaink. azt elismerem, hogy a különböző szemszögek találkozása érdekes beszélgetéseket eredményezhet, és segíthet megérteni a másik nemet is. erre viszont nem lehet jól működő, harmonikus barátságot alapozni. szóval nálam az a gond, hogy nem tudom a férfi barátaimra rábízni a lelkemet, amikor már nem hiszek a FÉRFIakban...