hiába volt az osztály neve a nőgyógyászat, mindennek éreztem ott magam csak teljes értékű nőnek nem. valamikor tegnap dél körül megsemmisültem a műtő asztalon. persze a kórház dolgozók, és a műtős emberek rettentő segítőkészek és barátságosak voltak. próbálták azt természetesnek venni, ami nekem megalázó és kiszolgáltatott helyzet volt. ennek ellenére feküdtem a zöld lepedő alatt az altatás előtt és potyogtak a könnyeim. végül a végtelennek tűnő perceknek a mérhetetlen szédülés és az altató orvos smile fejes fejkendője vetett véget. kereken egy órával később a kórteremben tisztult a sztori. félálomban még hallottam az instrukciót, hogy feküdni kell és továbbra is éhezni. másfél órával később: cirka 18 hosszú óra után, amint teljesen tiszta lett a kép nekiálltam ebédelni. az éhség addigra már fizikai fájdalmat okozott, szóval nem volt kérdés, hogy mi lesz az első dolog a műtét után. ember még nem örült annyira gyümölcslevesnek, mint én akkor. hálás voltam Anyukámnak, és Legeslegnek, hogy ébredésem után ott kuporogtak az ágyam körül kajával a kezükben.

sose érintettem aktuális témákat, így most sem fogok az egészségügy helyzetéről bővebben mesélni. a blog rólam szól, így inkább elmesélem, hogy milyen mérhetetlen szerencsém volt. a szobatársaim olyan nagyon jó fejek voltak, hogy este 10-kor szolidan ránk is szóltak, hogy aludni kellene (talán csak a villanyoltás és takarodó szavak nem hangzottak el). úgy összehozott minket a kórház, és a hasonló jellegű szenvedéseink, hogy a zárójelentés mellé kaptam két csaj barátságát is. tegnap éjfélig tartottuk a Panadol-partinkat (és megint nem baj, ha ezt senki nem érti) és választottunk szoba parancsnokot is (sose lehet tudni mikor kell az érdekeinket képviselnie egy szint gyűlésen). vagyis tényleg jól szórakoztunk a körülményeinkhez képest...

szóval összefoglalva jól vagyok. reggeli vizsgálat után az orvos szerint jobban vagyok, mint ilyenkor kellene. testi fájdalmakat sem tegnap, sem ma nem éreztem. a lelkemben lévő viszont még friss, és érzékeny seb. mint egy Főnix madár újra kell születnem, és fel kell építenem magamat. magamat, mint egy kívánatos, szexi és kiegyensúlyozott NŐ-t. értékelnem kell magam, hogy tudjon más is értékelni. meg kell erősödnöm, hogy erről idővel ne csak szégyenkezve tudjak mesélni. egyszerűen össze kell szednem magam, mert boldog akarok lenni...