cirka másfél óra múlva vége a hónapnak, a hétnek, de még a mai napnak is. mai szolgálat végén ott tartottam, hogy ha valaki az orrom elé tesz egy felmondó levelet gondolkodás nélkül aláírtam volna. (külön ijesztő az, hogy mennyire vágyom erre. gyakorlatilag a semmire alapozva, sőt a pénztelenséget vállalva is mennék innen el). pontosan, és végérvényesen van abból elegem, hogy mindenki (és nevezzük őket nevükön: utasok) hangulattól és jó ízléstől függetlenül gázolnak át az emberen. ma felvilágosítottak: az utas előbb való. szóval akkor értelmezésem alapján a munkavállaló meg csak darab-darab. most jöhet az a rész, hogy beképzelt és sznob vagyok, de sokkal többre tartom magam ennél. attól, hogy menetjegyet szorongat, nem több tőlem (tőled se). persze, joga van hozzá, és ezzel sose lesz gondom: elvárhat a pénzért egy fajta szolgáltatást, de ezt CSAK emberi stílusban teheti meg és a sztorik 85 % itt bukik el. -gyorsan szögezzük le: soha nem akartam blogot írni a vasútról, továbbra sem akarok állást foglalni politikai, vagy szakszervezeti vitákban.-  felém irányuló tisztelet gyakorlatilag nulla. már annak a pár kedves utasnak sem tudok örülni, akit véletlen lélekemelő gyanánt az utamba sodor az Univerzum. viszont évek alatt lett magas fokú ember utálat, és rengeteg előítélet...

júniusban (mint olvashattad korábbi írásokból) lelkileg megtörtem. a támadások, a fájdalom, a gyász, a harag és persze ez ehhez társuló tehetetlenség érzése megemésztette a csillogást a szemembe. nehezen gyógyuló sebekre akartam azonnali gyógyírt. fájdalmas és nehéz terheket kellett magam mögött hagyni. végül a lakás szépítő projekt, Legesleg kerek születésnapi buli szervezése, valamint a múlt heti névnapi ajándékok/meglepetések vittek lassan előre. lendületet adtak és kiutat mutattak a gödörből. hittem a társ érkezésében, a lelkem csendesülésében. szeretem itthon lenni, de házon kívül is tartalmas programokat szerveztem le. majd jöttek szépen sorban a szédültek, elmeháborodottak, érvénytelen jeggyel vagy esetleg jegy nélkül utazók. kénye-kedvük szerint gázoltak át rajtam. a problémás, primitív életük minden baját tették a nyakamba. és tessék: egy órával a hónap, a hét és a nap befejezése előtt egy pohár bor mellett ülök. egy kifacsart, befásult és megkeseredett lélek lettem a munkahelyem miatt. tovább erősödött minden önkorlátozó gondolatom, blokkom, és gátam. nőtt a fáradtságom (mind lelki, szellemi és testi síkon is). viszont ezzel egyszerre: elfogyott a kitartásom és csökkent a reményem, hogy ezt én diplomaosztóig ki fogom bírni...