17.-én este egy -a lelkemnek is- fontos eseményre vagyok hivatalos. pont olyan, amire az ember lánya párral szeretne érkezni. pont olyan, amin boldogan tudnám minden barátomnak, ismerősömnek bemutatni a társamat. pont olyan, ahol büszke tudna lenni rám Ő, hogy milyen jól szerveztem le a meglepetés estét. vagyis pont olyan alkalom, amiről mostanában álmodozom...

Ő és én egy harmonikus egységben állunk egymás mellett. lelkünk megnyugodva. cinkosan rám kacsint az asztal mellett. tudja, hogy sokat vártunk erre, de most már kerek minden, hisz megtaláltuk egymást. a vacsora után elmondja, hogy szeret és mennyire örül, hogy megismerte az életem pár fontos szereplőjét. magához húz, és percekig csak némán sétálunk hazafelé.

majd visszacsöppenek a valóságba. erre még nem is vagyok készen. az önkorlátozó gondolataim, és az érzelmi gátak még blokkolnak egy egyenrangú kapcsolat kialakításában. de majd ősszel a terápia alatt dolgozom magamon, és végülis jövőre is pont olyan jól fog esni bemutatni a páromat egy eseményen, és jövőre is tudok csillogó szemmel mesélni a boldogságunkról...