a várva várt két hetes szabadságomból három darab pár napos vasút mentes nap lett. ezen persze látványosan kiakadtam, nem tetszésemnek nyíltan hangot is adtam. persze azonnal nyomták a nyafogós jelzőt a homlokomra. pedig egyszerű a képlet; két dolgot várok minden évben: a májusi szülinapi szabadságom, és a nyár végi pihenős nyaralásaim. ezért érintett igen rosszul az utóbbinak a sokadik alkalommal való csökkentése. legyek nyugodtan hisztis, én akkor sem érzem fair dolognak, hogy ennyit sem érdemlek meg. lelkesen számoltam vissza a napokat minden programra, de most az egészet kenhettem a hajamra, teljesen mindegy mennyit alszom ugyanúgy nem történik semmi...
talán lehet tényleg gyenge vagyok, és csendben kellene viselnem a dolgokat, hisz se kutyám se macskám, így aztán nekem mit is kellene kipihennem? gyereket se nevelek, vajon mibe fáradok el? hisz egyik kolléga is megmondta, hogy "fejem felett a légkondi, alig pár órákat dolgozom, az IC-n mibe tudok elfáradni?".

az hiszem az egész augusztus az újratervezések hava lett. előzetes tervekből egy azaz számszerűsítve: 1 program jött össze: az Ördögkatlan a maga viharos sátrazásával, és a karszalag keresős keserédes mosolyával. igazán az a gond, hogy már semmin nem lepődök meg. nincs meglepetés szülinap, mert gyakorlatilag az ünnepelt sem ér rá ünnepelni, nem ám még a családja/barátai. nincs hosszú (nyugodt) szabadság, mert életem a vasúté. nincs élettan vizsga lehetőség, mert meg nem írt ZH hiányában nem jelentkezhettek vizsgára. nincs tűzoltó vizsga sem résztvevőként, sem nézőként mert mindkét alkalommal dolgozom. ha Anyukám nem javul, akkor Eger is törölve, ahogyan a pót oktatás miatt Prága is parkoló pályára került. szóval azt kérdezed hogy vagyok? tele meg nem valósult tervekkel, csalódottan és továbbra is a vasútból mélységesen kiábrándulva...