...

Parasztlány gondolkodóba esett a feladatot illetően. Hosszasan tanakodott. 'Világ látott királyi család legifjabb tagja vagy, amit én tudok Neked adni a vármegye összes aranyával sem érhet fel. Kincstár ajtaját csukd be, csak a lelkedet nyisd meg. Kérlek drága királyfi, szánj rám egy kis időt, és figyelmet, hogy mutassak Neked valami szokatlant.'  - szólalt meg végül a leányka. Királyfi bólintott, és követte a leánykát.

Útjuk egy sötét erdőn keresztül vezetett. Királyfi mellett végig ott lépdelt a leányka, mutatva neki az utat, hogy merre menjen. Nem először járt ebben az erdőben, tudta, hogy mire kell vigyázniuk. Közben végig, egymásba szavába vágva meséltek magukról. Néhol leültek egy kiálló faágra, megpihentek. Órák teltek el úgy, hogy nem haladtak az útjukon, mégis perceknek tűntek a beszélgetéseik. Mindketten érezték, hogy két különböző életút rövidke közös része ez, kár lenne veszni hagyni az időt.

Egy hűvösebb szerda hajnalra ébredt a vármegye népe, amikorra a leányka a királyfival a virágos mezőre érkezett. 'Nem is tudtam, hogy ilyen szép helyek vannak a kastélyunk tövében. Köszönöm, hogy megmutattad Nekem és elhoztál ide kedves leányka.' - hálálkodott a királyfi. 'Ne köszönd, nekem is szükségem volt erre az útra. Olyan rég jártam már ezen a réten, hogy szinte teljesen elfelejtettem a létezését. Örvendek, hogy velem tartottál és adtál nekem lehetőséget. Tudod, nekem nincs másom csak ez a rét. Ezt tudtam megmutatni, és elhoztalak, mert én így tudtam segíteni.' - válaszolt a parasztleányka.

A rét telis-tele volt virágokkal amerre a szem ellátott. 'Hunyd le a szemed drága királyfi, ne less!' - szólt szigorúan a leányka. 'Figyelj a madárkák csicsergésére. Érezd a tavaszi szellő bársonyos simogatását a bőrödön. Minden levegővétellel szívd magadba, a virágok bódító illata itt kering a levegőben.' - folytatta a mesélést a leányka.

Királyfi állt csukott szemmel a réten. Ahogyan a leányka mondta, érezte a szellőt, a virágokat, és hallotta a madárkák énekét. A lelke könnyebb lett, és elindult egy úton, amire eddig nem volt felkészülve. Már nem félt a jövőtől, hisz tudta és hitte, hogy most már csak a jó jöhet. Közelebb került, ahhoz, hogy végre megtalálja Önmagát: hamarosan szeretni fog, hogy őt is viszontszerethessék. Végül kinyitotta a szemét. Szétnézett, de már sehol nem látta a leánykát. 'Köszönöm.' - mondta csendesen a királyfi. Majd az elmúlt út alatt megszerzett és a réten átélt tapasztalatokkal elindult a boldogabb jövő felé.

Így történt a parasztleány és a királyfi esete. Aki nem hiszi, járjon utána... The End :)