egyedül vagyok.

impulzív öt nap után, hirtelen szakadt rám az üres hétvége. így most nehéz lennem. mesélnék, de nincs szavam. tudom, hogy lesz olyan (októbert elnézve alig pár hét múlva), hogy ölni tudnék egy üres hétvégéért. viszont most csak azt tudom, hogy egyedül vagyok. egyedül ezen a k...szott érzelmi hullámvasúton, amire a hétre váltottam jegyet.
hétfőn (reggel is, délután is) úgy alakult, hogy nagyon mély beszélgetésbe csöppentem. bár akkor nem bántam, gyanakodnom kellett volna, hogy mi jöhet még. erre kedden egy rettentő erős kávét sikerült meginnom, ami komoly fizikai (és persze szellemi) tüneteket produkált nálam. nem tudtam eldönteni, hogy az agyam robban fel a gondolatoktól, vagy a szívem ugrik ki a helyéről (szó szerint értsd). nem láttam lehetetlen, semmilyen tekintetben. majd szerda délelőtti feladataim és az esti magamba nézés után (ez alatt értsd, hogy egy csapat vadidegen ember előtt egy előadás közben sírtam el magam) nem akartam beszélgetni. fényt és válaszokat vártam, erre sötétség és csend lett. viszont ezután nagyon jól aludtam. meglepően jól. csütörtökön már ismét sziporkáztam. annyira, hogy képes voltam újra értelmezni a vizsgára tanulást fogalmát (értsd ezalatt, hogy boroztam fényes nappal a vizsga előtt fél órával egy szórakozóhelyen). ismét nem volt lehetetlen, és teljesíthetetlen előttem. a lendület kitartott estig. oly annyira, hogy a csapat építő jellegű spontán esténk remekül sikerült. valószínűleg még diploma osztó előtt is emlegetjük, hogy milyen a kivilágított város képe és hogyan sikerült a szomszédos település várának ostroma. majd eljött a mai nap, sem a kosárlabda, sem az asztali tenisz nem hozott siker élményt. hiába ismerem a korlátom, -úgy hívják labda érzék hiánya- mégis elkeserítő érzés volt. szóval kifacsarva délután a klasszikus gondolat mentén (a lakás rendezett és tiszta a lelkem is megnyugszik) haladtam.

nem jött be. este fél nyolc van és a gondolataimmal ülök a (tiszta) lakásba. nem így kellene lennie. valószínűleg filmet néznénk összebújva. vagy lehet csak beszélgetnénk. nem tudom. a lényeg, hogy itt kellene lennie. bár tudom, nincs is még benne az életembe, de attól én még várom. ... várom, hogy ilyenkor ne legyek egyedül. várom, hogy ez az egész ne legyen ilyen nehéz. de legfőképp várom a heti hullámvasutam végét.