szombat van. nagyon sok rendes munkahelyen dolgozó embernek ez ugyanolyan szombat, mint mindegyik a hónapban. nekem szabadnapos szombat. nincsenek szédültek, és nincsen korán kelés. megtehettem volna, hogy elmegyek edzeni, de ma valahogy az itthonról ki nem mozdulás jelenti a mindent. épp egy bögre zöld teát kortyolgatok. közben próbálom kitalálni a napot, és beütemezni a dolgokat. szeretném kitakarítani a lakást, meg főzni és sütni valami finomat. délután viszont magammal és a lelkemmel foglalkozom. tanulok, színezek (jaj, ez az új hóbort. erről majd írok legközelebb.) és olvasok.
de nem a napi terv miatt kezdtem írni. ahogy a cím is mutatja, mostanában minden éjszakám nagyon mozgalmas. valószínűleg ez a terápiával van összefüggésben. valahogy úgy alakul, hogy borzasztó sokat alszom (magamhoz és munkarendemhez képest sok), és minden este valakivel a múltból álmodok. beszélgettem már az elmúlt napokban a középiskolás "szerelemmel", a tavaly nyári kapcsolatommal, Apukámmal és még sorolhatnám kikkel. rendre mindig mindenkivel tisztázom a dolgokat, amiket vagy már nem tudok, vagy anno nem tudtam elmesélni. könnyű a lelkem, és kipihenten kelek. (oké, azért egy hajnali kettes ébresztésnél ezt nem tudom elmondani, de vegyük az alap eseteket.) valahogy eddig az alvás, mint elvesztegetett idő jelent meg az életemben. hittem, hogy annyi mindent lehetne ez idő alatt is csinálni, így viszont az egész a napi rohanásom része lett. de most valahogy értékes időnek gondolom, ami a testemnek ugyanolyan fontos, mint az agyamnak, és a lelkemnek is.
közben kisütött a nap, és pont úgy ülök most, hogy ezek a sugarak épp rám sütnek. szabadnap, én így szeretlek.
persze, tudom majd vizsgaidőszakban újra hajrázom és kizsigerelem magam a decemberi melós napokon, de nem megyek ennyire előre. most az alvás értékes idő, épp a napokban jelezte a szervezetem egy "hajnali flash-hel", hogy köszöni szépen a hajtást, de elfáradt. ezért hétfőn délután még bőven világosban befejeztem a napomat és aludtam. és aludtam. 17 órán át. -kérek mindenkit, aki most felhördült, hogy: "bezzeg, mert Te megtehetted. nincs gyereked, egy személyes háztartást vezetsz stb." az zárja be a blogom, és hagyja az olvasást.- lehet tényleg megtehettem, mert épp olyan életszakaszban vagyok, ahol ez belefér. heti legalább háromszor hajnali három magasságában kezdek dolgozni, és nem alszom itthon minden este, így amikor itthon vagyok akkor alhattok. sokat és rendesen; és hogy közben megnyugszik a lelkem, és helyére kerülnek az emberek az életembe, az meg külön jól eső érzés...