Legutóbbi terápián, és azóta gyakorlatilag két naponta előkerül a szeretetnyelv témája. Lehet tudod, lehet nem, hogy miről is beszélek. Röviden a lényeg, hogy minden ember máshogy fejezi ki a szeretetét, vagyis máshogy kommunikál az emberi kapcsolataiban (barátság, szerelem, család. bármi). Itt találsz egy online tesztet, ha esetleg kíváncsi vagy a saját eredményre.
Nálam a minőségi idő az elsődleges. Pontos megfogalmazás szerint ez így hangzik: Akinek a minőségi idő a legfőbb szeretetnyelve, az a rá irányuló figyelem hatására érzi leginkább azt, hogy őt igazán szeretik. Ez bármi lehet egy beszélgetés, egy vacsora, vagy egy közösen eltöltött fél óra is. A lényeg az osztatlan figyelem, hiszen tévézés, olvasás, közben nem lehet kapcsolatot építeni (velem legalábbis nem). Fontos tudni, hogy nem feltétlen lesz körülötted mindenkinek ugyanolyan szeretetnyelve, lásd anyukám. Nem töltött ki még tesztet, de azt gondolom neki a szívesség (esetleg ajándékozás) fog kijönni. Így könnyen generálódik a feszültség közöttünk, ami persze némi toleranciával és a másik nyelvének megismerésével jól kezelhető. Tudom miről beszélek, hisz éveket éltem együtt egy olyan pasival, akinek a testi érintés volt az elsődleges nyelve. Szóval tapasztalat, hogy lehet ezeket közelíteni egymáshoz. Csak ezt mindkét félnek egyszerre kell akarnia. Nem fog menni egy barátságnál, egy kapcsolatnál sem, hogy csak ez vagy csak az legyen használva. Mindenki beleteszi a sajátját, hogy egy kerek egész legyen.
Vagy öregszem, vagy szentimentálissá tett a mai szolgálatom. Néztem hajnalban a napfelkeltét a vonat mellett, meg éjszaka a kivilágított pécsi tájképben gyönyörködtem és újra megerősödött bennem, hogy a helyemen vagyok. Pontosan ott, ahol lennem kell. Pécsen, a magam kis világában. Jól esett munka közben is, hogy van pár kollégám, akikkel tíz másodperces vonat találkozásnál mosolygós integetéssel teljesen feldobjuk egymás napját. Nem több, tíz másodperc és utána megy mindenki tovább az életében (munkájában). Szóval ez valahogy érződhetett rajtam, mert délelőtt (szolgálat végén) még tartott a lendület és kiegyensúlyozottság. Az ilyen éjszakák után mindig kivirulok, megnyugszik a lelkem, és javul a belső harmóniám. Itt van az életem, és minden vacak vezénylés, és szédült utas ellenére borzasztó sokat köszönhettek az elmúlt éveknek/vasútnak. Tudom, hogy aki(k)nek meglepetést csempésztem a szekrényébe Barcson, az diploma után is meg fogja tőlem kérdezni, ha találkozunk, hogy hogyan megy a sorom, milyen az új állásom és egyáltalán meséljek, hogy vagyok. Tegnap reggel lélekemelő előszülinap, ma meg csajos utószülinap. Szóval így lehet engem megnyerni, tudni kell alkalmazni a szeretetnyelvemet...