Nem különösebben rajongok a kínai kajákért, de ma úgy alakult, hogy édes-savanyú csirke lett a vacsora. Inkább édes, mint savanyú és inkább pulyka, mint csirke. De saját készítés. Benne van a lelkem. Azon ritka alkalom volt a mai, mikor örömmel főztem. Általában ez kényszeres tevékenység, ma viszont volt kedvem alkotni. Rég volt már ilyen, szerintem idén először. Zenét hallgattam, és igazán benne voltam a pillanatban:

Szabadnapos vagyok, Ő viszont dolgozik. Este lesz mikorra megérkezik. Délelőtti ténykedésem nyomán a lakás tiszta és rendezett. Nappalit frissen mosott ruha illata lengi körbe, ágyra épp az imént került fel a tiszta ágynemű. Ilyen békés, és nyugodt világ mellé illik a meleg vacsora. Egyáltalán nem várja el, mégis felcsillan a szeme mikor a lakásba lép. Beleszimatol a levegőbe. Ma valami különlegeset csináltál - mondja. Remélem éhes vagy - kacsintok rá vissza. Fáradtan és elcsigázottan érkezett haza, mégse felejtette el: a desszertről ma neki kellett gondoskodnia.
Elpakolok magunk után, közbe nyakamba csókol és megköszöni a vacsorát. Én meg köszönöm a süteményt - válaszolok. Napközben erős és határozott, de ilyenkor pontosan ugyanolyan hálás a törődésért, mint fordított napokon én. Nekem is vannak fárasztó munkás napjaim, amikor a gondoskodásért mindenem odaadom. Egymás háttér országai vagyunk, mind ezt úgy, hogy közben nem sérül a személyes szabadságunk. Az ilyen közös vacsorák csak tovább erősítik a biztonság érzésünket. Egymás mellett vagyunk, mert épp sehol máshol nem tudnánk jobb helyen lenni.
Majd' elfelejtettem. Még hoztam másfajta édességet is. - néz rám cinkosan. Kíváncsivá tett, szeretem ezt a pajkos mosolyt az arcán. Gyere, megmutatom - húzz be maga után a fürdőbe...

Az ábrándozásból a telefonom csörgése rángat ki. Családi krízis. Elmúlt napokban már szinte szárnyaltam, tele voltam energiával. Meg sem érdemli, mégis időt szántam arra, hogy idegeskedjek miatta. Ház az övé, reggel kifizette. Ez már csak a kicsinyes játéka, amibe sajnos beleálltam én is. Pedig mi ennél már többek vagyunk. Elengedtük a múltat, és még egy ilyen aljas alak sem rángathat minket vissza. Szóval hamar elillant az idill, de legalább a vacsora finom lett...