Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk.

Félek. Egészen pontosan a tudatalattim fél. Bár mindig is féltem, azt hiszem. Csak eddig inkább az önbizalom megerősítése, és a helyes önértékelés kialakítása volt a cél. Viszont hiszek magamba, soha ennyire nem hittem még. Februári alkalommal el is veszett a motivációm a kezdeti téma felé. Tudom és ismerem az értékeim, tisztában vagyok, hogy mit tudok nyújtani egy kapcsolatban. Élvezem a csábítást, és belesimultam a női szerepembe. Nem mondom, hogy néha nem bizonytalanodom el, de majd a csillagok emlékeztetni fognak. (De erről majd egy másik bejegyzésben részletesen mesélek.)

Szóval a boldog párkapcsolat alapjait leraktam, most már lehet építkezni rá. Vagyis építkezhetnék, ha nem félnék ettől az érzéstől. Az elmúlt két hétben nagyon sok pár életébe láttam bele, néha teljesen akaratlanul. Látni véltem egy kapcsolat nehézségeit, a döntéseit, és az együttműködését (vagy ennek hiányát). Ez az élmény viszont ellenérzést váltott ki belőlem, hogy: köszönöm, de ha ez a "kapcsolatosdi" ilyen macerás dolog, akkor nem tartok rá igényt. Nem láttam azt, hogy a támogatás, törődés és a boldogság is jöhet egy kapcsolatból. Csak szembesültem vele, hogy nekem erre a sok gondra nincs szükségem. Itt kezdődött a félelmem felismerése.
Hiszem, hogy céllal és tanítással érkeznek emberek az életembe. Egyfajta tükörként állnak előtted. Ami benned van, az vetül ki a világra. Így lehet, hogy most ismét több elköteleződésre képtelen Férfi jelent meg. Van, aki szakítás utáni lelki békéjét kereső; van, aki elmondása szerint képtelen a tartós kapcsolatra; van, aki csak alkalmi kalandot keres; és természetesen van a "klasszikus sztori", aki kapcsolatban van, de idézem: "Gyönyörű vagy, dögös, vagány és izgató. Izgalmasabb, mint a barátnőm." (Megköszöntem a bókot, jól esett, de gondolkodásra inspirált.)

Van bennem valami, ami felkavarja az állóvizet a Férfi lelkekben. Szeretem megmutatni a különleges látásmódomat, ami úgy látszik sok embernek hiánycikk. Izgalmas pótolni a színeket a szürke életekből. Itt jött a felismerés. Félek elköteleződni. Félek, hogy ez a kezdeti izgalom egy tartós kapcsolatban már nem lesz meg. Félek, hogy szürkévé és befásulttá válok. Félek, hogy elvesztem a személyes terem. Félek, hogy megint sérülök. Félek, hogy újra csak kihasznál és eldob, akinek a lelkemet odaadom. Vagyis félek, hogy -amiket másoknál láttam- nehézségeket nem fogom tudni kikerülni.

Ha férfi és nő gondolkodásmódja nem hasonló, a vonzalom közöttük pusztán fizikai természetű lehet. - Stephen Baxter

Szóval alapok megvannak, de félek ráépíteni bármit is. Ezért jöttek az alkalmi kalandorok, és az epizód szereplők az életembe. Felismertem végre, így most már tudok ezen dolgozni. Izgalmas tavasz érkezik. Megkapom a karrier témában a válaszaimat, és egy újabb elakadást küzdök le a teljesség felé vezető úton. Érzem, hogy az idei évre szánt nagy megújulás megállíthatatlan (vagy azzá tesz engem). Érkezik a jó.. Nem is, a jobb... Mit jobb, érkezik a legboldogabb ÉN.