Valakit megöleltem, vagy ő ölelt engem, és a legelső gondolatom nem az öröm volt, hanem az, hogy „Jaj! Ebből baj lesz!" Mindnyájunkban van drótakadály! Bennem is, benne is. És amikor oda kell adnom magam, félek, hogy megszúr. Sebezhető leszek. És sebzek. Megközelíteni egy másik embert nemcsak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor „őszintén kiadom magam", veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit – ez a szeretet. És ehhez le kell győzni a drótakadályt. És azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna. Mindegy. Kockáztatás nélkül nincs igazi találkozás. - Müller Péter

Haragszik, és csalódott bennem. Pedig különleges ember, nem akartam megbántani. Még a megismerkedésünk is pont olyan egyedi volt, mint a másik életébe -eddig- betöltött szerepeink. Sokat csalódott már, és komoly védelmi falat húzott fel a lelke köré. Nekem első körben jó murinak tűnt ezt a falat megmászni, és benézni a világába. Utána viszont már elvárásokkal érkeztem. Elkezdett vonzani a falak mögötti nyugalma, és biztonsága. Mohó voltam, és mind többet akartam. Nem vettem figyelembe, hogy Ő mit szeretne és Neki mire van szüksége. Hurrikánként mentem végig az életén, és ami elsőre lehet izgalmas volt, az a múlt hétre már igazán sok(k) volt Neki.
Azon szerencsések egyike voltam, akinek bizalmat szavazott, amit én viszont hamar elpazaroltam. Sőt! Attól tartok a korábban említett védelmi falaihoz legalább négy (B-30-as falazó) tégla sort is "hozzáépítettem". (Most kacagsz, hogy honnan ismerek én tégla fajtákat? A google-ból. Továbbra sem lettem egy barkácsmester.) Nem érted, hogy honnan jött ez a nagy fel/beismerés. Előzmények nem fontosak, lényeg, hogy szombatra jutottam el oda, hogy hiányoztál, de ha igazán őszinte akarok lenni, akkor azt is bevallom: nem konkrétan Te, hanem az a Férfi, akivel hetekkel ezelőtt jókat tudtam dumálni (13 ezer forintos telefonszámlám lett, azt hiszem nagyon szerettem Veled beszélgetni mindenféle kommunikációs formában), akihez hozzábújhattam, aki mellett megihattam egy pohár bort. Hiányzott az a valaki, akivel értjük egymást humorát, egész éjjel beszélgettünk, és közös akaratból az ágyban landoltunk. Kötöttségek nélkül voltál részese az életemnek, amit nagyon szívesen visszaállítanék. A "nem beszélünk többet" és "legyünk inkább barátok" között most már az utóbbit választanám. Nekem ehhez kellett ez az öt nap, meg a visszavonulás, hogy tudjam mit szeretnék. Neked könnyebben megy, Te tudatosan éled az életed. Képes vagy ésszel szeretni, nekem viszont minden ilyen felismeréshez kicsit meg kell halnom lelkileg...

A megbocsájtás egy folyamat, tudom, hogy nem egyik pillanatról másikra történik meg, tehát erre még várnom kell. Bár remélem hamarosan eltűnik teljesen a haragod és sértettséged, és nem csak a mértéke csökken. Sajnálom az okozott sérelmet, csalódottságot, a kellemetlenséget.