Kérem a prűd, álszent és szégyenlős Olvasókat, hogy a következő bejegyzést hagyják ki! Nyugalmuk megzavarására alkalmas mondatok következnek.

Nagy párkapcsolati és magánéleti változások idejét éljük. Baráti körömben az újrakezdés, szakítás, veszekedések, megcsalás tengelyén mindennel találkoztam az elmúlt hetekben. Mindeközben én sem tudok teljesen érintetlen maradni a "témát" illetően. Múlt héten kitisztultak a jövőmmel kapcsolatos terveim, most már biztosan tudom, hogy milyen irányba helyezem ősszel az életem és ezzel egyszerre a karrierem is. Ezután már magától jött a felismerés, hogy minden társadalmi elvárással szembe menvén továbbra sem szeretnék elköteleződni. Azt hiszem nem tudok mit kezdeni a közelséggel; vagy csak egyszerűen nincs igényem az együttélésre. Mély meggyőződésem, hogy az elköteleződés sok jóval nem jár, lemondást és a szabadságom elvesztését jelenti. Idővel lehet változik a hozzáállásom, de jelen élethelyzetemben még nem itt tartok. (Nagyon nem. Bocsi Mami, nem tőlem kell unokákat várnod.)
De ne legyünk álszentek. Nem élek visszavonult életet. Szerencsére nálam is igaz a mondás: megtalálta a zsák a foltját. Barátság extrákkal nevű társulásunkban megkapok mindent, amit szeretnék. Megadja nekem a legfontosabbat: a szabadságomat és függetlenségemet. De hosszú idő után végre nincs bennem megfelelési kényszer. Családjával, barátaival is feszengés nélkül el tudok lenni. Felhívhatom sírva, rosszkedvűen, de elmesélhettem neki a mókás, vagy épp boldog pillanataimat. Egy éjszakás kalandok és szeretői státusztól eltérően itt a testi kielégülés mellett meg van a szellemi is. Nem kér számon, nem nehezményezi a minimális szabadidőmet és a kalandokkal ellentétben biztonságos és kényelmes közeget biztosít a szexhez -romantikus elvárások nélkül-. Hogy ez meddig fog menni? Nem tudom. Különösebben nem is érdekel. Időkorlát nélkül csak is addig, amíg ez mindkettőnket elégedettséggel tölt el.

Vicces, hogy ezt mennyien tabuként kezelik még mindig. Szemet hunyunk a prostitúció, svinger klub, vagy akár a sugardaddy rendszere felett és most mégis döbbenten ültök a bejegyzés mellett. Harmincas, érett nő, aki szabad szellemben éli az életét, és még erről ír is. Egyedül magamnak tartozom elszámolással. Továbbra sem tartom magam követendő példának, én csak szeretném, ha erről (is) szégyenkezés nélkül lehetne beszélni. Ki így, ki úgy találja meg a boldogságát. Ettől senki nem lesz kevesebb vagy több.