Nevek és időpont nélkül a legérdekesebb vasutas történeteim összefoglalása következik. Azt gondolom stílszerű zárása az elmúlt hat évemnek. Kicsit társadalom kritikán is szánom. Továbbra is kérek mindenkit, hogy a jegyvizsgálóval mindenki úgy beszéljen, ahogy Ő is elvárná másoktól. Senki nem értelmező kézi szótár, vagy épp gondolatolvasó.

Vasúti szabályzattal ellentétes viselkedésű egyén (továbbiakban: tróger) közölte, hogy neki megjósolták hogy találkozik egy angyallal, aki messzire repíti. Zalaszentmihály-Pacsa településnél szóltam, hogy szárnyaim elfáradtak, menjen gyalog.

Utas: Hogy magácska milyen csinos.
Én: Én ugyanezt Önről nem tudom elmondani.
Utas: Akkor adjam a jegyem?
Én: Hát jó volna.

Utaspanasz, jegyzőkönyvi részlet: Úgy gondolom, hogy nem lehet ilyen felelőtlen a Társaság, hogy ennyire magas hőmérsékleten szállítja az utasokat. ... Ha az emberek tudták volna, hogy ilyen nagy forróság lesz a vonaton egész úton, akkor még ha fizettek volna sem szálltak volna fel rá. (Szállítani, mint az állatokat? Hihi, ez öngól lett. - a szerk.)

Sásd. Két menetjegy nélküli utas.
Utas: Ne személyeskedjen, ne személyeskedjen főnök asszony. Miért tesz le minket?
Én: Mert nincs érvényes menetjegy.
Utas: Heeej. Mikor lett maga ilyen lelki sérült? Olyan gonoszan néz.
Én: Tudom, tudom. Elvisz majd az ördög is, de előtte maguk még leszállnak.

Utas: Helló. Ez Baranya?
Én: ???
Utas: Mármint ez Baranya felé megy?
Én: ???
Utas: Na hogy mondjam. Útirány Baranya megye?
Én: Hova akar utazni?
Utas: Kaposvár.

6:21, Pécs vasútállomás.
Utas: Ne haragudjon, hol van a víz?
Én: Jó reggelt kívánok. Milyen vizet keres?
Utas: Amit osztanak a hőség miatt.
Én: Csak egy napja van harminc fok, és az se reggel fél hétkor.
Utas: De én szomjas vagyok.
Én: Ez igen szomorú. Viszontlátásra!
Utas: Maga lelkén szárad, ha szomjan halok. (Majd dühösen elviharzott)

Egy "kedves" bók egy barcsi utas szájából hangzott el:
"Bocs le kell tennem, mert jött ez az izé kéregetni. ... Jajaja, a jegyemet akarja."

Utas: Ne haragudjon, most indulunk?
Én: Nem, még van tíz perc indulásig.
Utas: Az mit jelent?
Én: ???

Igeragozás a la vasút: Én pótdíjazok, Te jegy nélkül utazol, Ő készenléti rendőr, Mi intézkedünk, Ti leszálltok, Ők végignézik

Pécsre tartó IC-n.
Utas: Mikor érünk Csíkszeredára?
Én: Egy kis pécsi kitérővel holnapra.

Előváros, személyvonat Budapestig.
Én: Amennyiben nem váltja meg a menetjegyét, úgy a következő állomáson, Dunai finomító-nál kizárom Önt az utazásból.
Utas: Jaaaaj, háá' ott én nem szállhattok le. Ott sok a káros anyag a levegőbe. Inkább veszek menetjegyet, csak ott ne hagyjon engemet.

Szolnoki jeggyel.
Én: Ez nem lesz jó. Ez a vonat Pécsre megy.
Utas: Az nem gond. Leszállok a végállomáson.
Én: De mi nem megyünk Szolnokra. Végállomás Pécs.
Utas: Az úgy jó lesz. És akkor hány megálló innen Szolnok?
Én: Nagyon sok.

Az utas el akarta játszani, hogy hallássérült. Oscar-t érdemlő műsort nyomott a vonaton. Én meg eljeleltem neki, hogy mennyi lesz neki a teljes árú jegye. Végül a színjáték végére, megcsillant az értelem is: "Ez eddig mindig bejött. Nem értem, hogyan néztem be ennyire, hogy maga mégis csak süket."

Közölte velem egyik út során az utas, mikor teljesen szabályszerűen kizártam az utazásból:
„Honnan tudom, hogy maga kicsoda és hogy egyáltalán jogosan jár-e el? Ilyen ruhát bárki beszerezhet. Fog egy fekete táskát, és eljátssza, hogy kalauz. Eljön, összegyűjti az idegenek adatait, amivel majd ezek után vissza fog élni. Vagy esetleg ki is rabol bárkit, akitől kért lakcímkártyát.”

Utas: Maga ilyen kicsi kalauz?
Én: ???
Utas: Vagyis fiatal.
Én: Ez zavarja Önt?
Utas: Jah nem, csak elmondtam.

Én: Jó napot kívánok! Menetjegyét szeretném ellenőrzésre.
Utas: Jó napot kívánok! Máris adom.
Én: Kedvezményre jogosító igazolvány kellene még mellé.
Utas: Oh. Mindjárt adom.
(Közalkalmazotti utazási igazolványt adott. Nem fényképes, így kell mellé igazolnia, hogy az övé. - a szerk.)
Én: Akkor e mellé még egy személy igazolvány is kellene.
Utas: Hát maga nagyon sokat akar Tőlem ilyen korai időpontban.
Én: Gondoljon bele délelőtt ennyit akarok, akkor mi lesz este?

Utas: Egy diákot Pécsre.
Én: Kérnék mellé egy diákigazolványt.
Utas: Akkor egy 26 év alatti 33 %-ost.
Én: Akkor egy személy igazolvány kellene mellé.
Utas: Akkor egy teljes árút b.zd meg.

Egyik nap azt játszottam, hogy csak a kérdésekre válaszoltam. Ezzel tartva görbe tükröt az utasoknak, akiknek a közlési ingerük mellé nem mindig társult értelem:

• Utas: Ne haragudjon. Szokták jelezni, hogy nem megy a wifi?
  Én: Nem haragszom. Igen, szokták.
  
• Utas: Mikor lesz hidegebb ebbe a kocsiban?
  Én: Télen bizonyosan.
• Utas: Akarja az igazolványt is?
  Én: Mindennél jobban.
• Utas: Keleti a vége a vonatnak?
  Én: Nem, a 22-es kocsi a vége.

Berekedve, alig felismerhető hanggal dolgoztam:
Utas: Milyen vicces a hangja.
Én: Két napja lejárt a bérlete, ezt nem tudom elfogadni.
Utas: Már nem is olyan vicces.

Én: Jó napot kívánok. Menetjegyeket kérnék ellenőrzésre.
Utas: Bocsi Drágám, le kell most tennem. Itt a kalauz bácsi meg kell mutatnom neki a jegyem.

Feszegette a tűrőképességem egy öreg férfi. Védelmemre kelt egy idősebb hölgy.
Férfi: Ez az IC egy vicc. Nincs normális fűtés, három óra menetidő és a jegyvizsgáló csak veri a f.szát az első osztályon.
Hölgy: Mit csináljon szerinted te vén h.lye? Lapátolja a szenet?

Ittas ügyvéd a vonaton:
„Ha férjével is így bánik, akkor nagyon szívesen leszek az Úr válóperes ügyvédje.”

Utas: Ne haragudjon. Hol van itt a fürdési lehetőség?
Én: Hogy micsoda?
Utas: Maga a jegyvizsgáló, tudnia kellene. Az úr mellettem büdös, nyújtson neki lehetőséget fürdésre, mert én így nem ülök tovább mellette.

Utas: Ha befizettem törölni fogják az adataimat? Nem akarom, hogy ajánlatokkal találjon meg a vasút.
Én: Milyen ajánlatokra gondol?
Utas: Hát nyereményjáték, állás ajánlatok. Tudja, ilyenek.
Én: Ilyen ajánlat nem lesz, de küldünk ajándékot a születésnapjára meg képeslapot a névnapján.
Utas: Oh, ez így már jobban hangzik. Akkor hol kell befizetnem a büntetésemet?

Jegy nélküli utas. Mindenre van esze, csak jegyet venni nincs.
Utas: Valami rossz van az aurájába.
Én: Tudom. Maga.

És végére a best of. Igaz nem utas, hanem fővizsgáló volt, de örök klasszikust alkotott: Elit szolgáltatást nyújtó vonaton maga úgy néz ki, mint egy bohóc.

Mindenkinek köszönöm, aki engem választott és akkori jelenlétével növelte a vérnyomásom.