Elfelejtettem élni. Tudom, tudom, ez így elég in medias res, de nem akarok időt vesztegetni. Három hetem ment a levesbe, nem áldozhatok egyetlen percet sem további siránkozásra. Belesüppedtem az önsajnálat bűzös mocsarába, és a bennem lévő negatív energiák további problémákat generáltak. Tökéletes példája voltam az önbeteljesítő jóslat fogalmának. Irreális célokat, vágyakat kergettem, hogy a kudarc élmények után feltett kezekkel mondhassam, hogy én megpróbáltam, mégse vagyok elég. Szóval: Tartottam az arcomat egy pofonért, sőt még a szomszédba is átmentem egyért. A nem kielégítő, és az abszolút nem alvástól kimerült, és elcsigázott lettem. Robotpilóta módra kapcsoltam. Hagytam, hogy egyik nap menjen a másik után. Különösebb élmény, szín és boldog perc nélkül. El-, és bezártam magam az elvarázsolt kastély utolsó szobájába. Egy ablaktalan, levegő nélküli lyukba. Fullasztó volt a lét. (Pár napja már szó szerint értendő ez.) Sajnos a lelkem meg is betegítette a testemet, jelezve, hogy tényleg sokáig voltam beleragadva ebbe a helyzetbe. De felébredtem. Elég volt. Élni akarok. Színesen. Csillogó szemekkel.

Kimondatlanul ott lebegett a fejem felett, hogy ha én akartam munkahelyet váltani, akkor végre kötelezem el magam hosszú távra. Nem tudom, és soha nem is akartam több évre lekötni magam. Szerinted felelőtlen vagyok, pedig szerintem még mindig nem az ördögtől való a munkahely váltás. Akkor kell menni, mikor a munkahelyed már nem motivál. Kevesen értik meg, hogy ha az én döntésem volt az új karrier, miért nem tervezek évekre előre. Mert most egyenlőre így jó. Egy ideig. Fél év? Hónapok? Nem tudom, és most nem is érdekel. Emlékszem, ennél kevesebb fizetésből is megéltem anno és kipróbáltam: egy ezressel sem lett több pénzem attól, hogy az elmúlt hetekben itthon nyalogattam a sebeim. De attól sem, hogy esténként (rém)álomba sírtam magam. Aggódtam, agyaltam, terveztem. Minden vásárlás után görcsösen és megszállottan számolgattam a pénzem, egészen hétvégéig. Nem mennék bele részletesen hogyan jutottam ide -elkezdtek véletlen aggódni a mentális képességem miatt-, de lényeg: szombattól elindult bennem a gondolat, hogy nem jó úton vagyok. Végül ma újraterveztem. Boldog Új Évet magamnak! Induljon a 2018.

1. Jogosítvány további költségeire (minden pluszra felkészülve) félretettem egy meghatározott összeget.
2. Megszerzésének kijelöltem egy -oktatóval egyeztetett- vállalható időpontot.
3. Megvettem az első -velem szembejövő- olcsó repülőjegyet. Áprilisban utazom. (Retúr, szóval ne örüljetek: hazajövök.)
4. Életmód blogot indítok esetleges plusz vétel reményében a verseny felkészülés alatt. (Van, aki ezért fizetne. Egy próbát megér.)
5. Lomtalanítást tartok a lakásba. Mindent, értsd ez alatt MINDEN rossz, törött, megunt, nem használt stb. dologtól elköszönök.
6. Beadtam a felvételimet. Tavaly pontosan ezen a napon köszönt el tőlem az egyetem. Kifejezetten stílszerű ilyenkor újra tanulmányokon gondolkodni.
7. Meg van a pontos helye, ideje és képe a negyedik tetoválásnak.
8. Minden harmadik hétvégén "gasztroorgazmust" tartok. Különleges ételek, finom borral.
9. Hónap végére tudni fogom, hogy tavasszal melyik egyesület áll a verseny szezonom mögé.
10. Szelektáltam a facebook ismerőseim és a telefonszámok közül. Kevesebb, néha több.