Találtam egy fotópályázatot, ahol a megadott téma a szabadság és annak képekben való ábrázolása. Ezen persze elkezdtem gondolkodni, hogy én mikor voltam utoljára szabad? Vagyis inkább az a kérdés lényege, hogy én mikor éreztem utoljára a szabadságot?

Sok embernek, ha nem változó munkarendben dolgozik, akkor szabad általában a hétvégéje. Meg ugye ott vannak a szabadságolások, aminek már elnevezése alapján lehet következtetni a munkamentes napokra. Akkor ezek alapján, mindenki időszakosan szabad és szabadságon is lehet. Jogilag meg mindenki szabad ember, akinek nincs a cselekvőképessége korlátozva. Ez lenne a szó szerinti és teljesen átlagos megfogalmazás, de valahogy ez az én életemben teljesen máshogy értelmezhető. Az agyamban a szabadság megélése szorosan összefügg a boldogság érzésével. Nincs egyik a másik nélkül. Nyughatatlan lélek vagyok, mint tudjuk, így nekem az igazi boldogság és egyben szabadság is az, amikor körülöttem minden változik és semmi sem állandó. (Egy hozzám hasonló szabad szellemű egyénnek igazán komoly büntetés a vegetáció. Haladnom kell előre: mind fizikai, mind szellemi szinten.) Szóval az én szabadságom az utazás. Ha úton vagyok, szabad vagyok. Teljesen mindegy, hogy földön, vízen vagy levegőben. És a végállomás is szinte elhanyagolható, mert a lényeg az út és az utazás maga. De lehet ez akár az írás, fotózás közbeni önismereti út is. Bármi megfelelő, aminek a végére nem ugyanaz az ember maradok, mint, aki voltam az indulás előtt...