Valamikor áprilisban papírra vetettem a fél, egy, három és öt éves terveimet. Gondosan kidolgozva, teljesen reálisan próbáltam egy csapásirányt adni a következő időszaknak. Ezt a listát a napokban megtaláltam, leporoltam (szó szerint), hiszen cirka egy hónap múlva aktuális lesz az elemzése, hogy az öt darab fél éves tervből mennyi valósult meg, és a távolabbiakból mennyi alapjait tettem már le. Fél évesek pontosan annyira elúsztak, mint mondjuk az egy évesek. A távolabbiakról ne is beszéljünk inkább. Ezen tervezésem kapcsán kellett szembesülnöm, hogy érdemben nem is tudok az álmaimmal, vágyaimmal foglalkozni, hiszen minden napon/héten a túlélésért játszom. Mennek a napok teljesen céltalanul, hétfő után kedd lesz, majd szerda és így tovább. Esténként olyan kimerülten esek az ágyba, hogy van mikor már az éjjeli lámpát sem bírom lekapcsolni elalvás előtt. Azon felül, hogy így elég magas áramszámla várható, a nagyobb gond, hogy tulajdonképpen nem is tudom miben fáradok el ennyire. Mondanám, hogy sötéten látom a jövőt, vagy épp a pesszimista életszemlélet túl sok energiámat elviszi, de valójában ezeket sem csinálom, vegetálok csak. Lebegek, és hagyom, hogy történjenek az események kontroll nélkül. Esélyes, hogy eddig álmodoztam, terveztem túl sokat, és vágyakoztam túl nagy dolgok iránt, és most telepedett rám a való élet, amihez nehezebben alkalmazkodom.
Kicsit idétlen a példa, de jól fogja szemléltetni, hogy honnan hova jutottam. Adott egy cukrászdában a kávé mellé adott kis kiszerelésű cukor. A zacskóra jól láthatóan rá van írva, hogy kristálycukor. Nos, eddig én voltam az egyetlen, aki a felbontás pillanatáig abban hit és bízott, hogy abban mondjuk barnacukor, esetleg nádcukor vagy porcukor van. Bármi, aminek nem is kellene ott lennie, de én szerettem volna, hogy ott legyen. A lehetetlen is annyira valóságos volt, hogy fel sem tűnt a nyilvánvaló sokáig. Az álomvilágom, és az irreális elvárásaim körém vont egy burkot, amiben kényelmesen el voltam jó ideig. Végül túl sokszor kaptam kristálycukrot a kristálycukros zacskótól, így mára ott tartok, hogy ha már abban a bizonyos zacskóban egyáltalán cukrot találok, nekem épp elég.

Nem hiszek abban, hogy nekem való lesz az eredmény, de különösebben nem is kavar már meg az sem, ha nincs is eredmény. 

Jövő héten kezdődik az október, talán az ősz további részében tényleg barnacukor lesz a zacskóban...