Próbáltam, de lehetetlen elkerülni a manapság -szó szerint- a levegőben lévő világjárványt. Először is fontos leszögezni, hogy mivel se orvos, se virológus nem vagyok, így laikus és teljesen szubjektív véleményt tudok mondani ezzel kapcsolatban. Sőt nem is vélemény lesz ez, inkább egy sajátos megközelítés leírása.

• Hiszem, hogy mindenkinek kell egy elmélet, amibe hisz, amihez ragaszkodik. Különben csak céltalan sodródássá válnak a napjaid, és szépen lassan majd a félelem, a pánik veszi át az életed felett az irányítást. Bánom is én, hogy ez most épp az „ez az egész egy amerikai összeesküvés eredménye” elmélet, vagy „itt van a világvége, mind meghalunk” eszme a tied, szíved joga eldönteni, de ahhoz viszont tartsd magad. Különben meg fogsz őrülni, hiszen naponta ezer írásban legalább negyvenöt féle útmutató érkezik. Klisé, de jelenleg tényleg a bőség zavara van, bele lehet fulladni ebbe az adat, és információ halmazba. Így muszáj kitartanod egy valami mellett.
• Engem mondjuk különösebben nem érint rosszul, hogy sorban álláskor nem szuszognak a nyakamba, és mindenki távolságtartó lett, de a bizalmatlanság már jobban zavar. Mindenki a másikat méregeti, ha van rajta maszk, akkor azért, ha nincs, akkor azért. Majd ezzel a korhatáros vásárlással tovább nehezedett a dolog. Félünk a külfölditől (vagy attól, aki onnan tért haza), leszóljuk a vásárló nyugdíjast, vagyis egyszerűen ingerültek lettünk másik ember puszta jelenlététől is. Ilyen szintű ellenszenvvel 2001-ben találkozhattunk, mikor mindenkire azt hittük, hogy terrorista (származástól függetlenül). Nagyobb táska mellett álló gyanús személy a vasútállomáson csakis öngyilkos merénylő lehetett. Még Magyarországon is pánik hangulat volt, pedig az országban sehol egy World Trade Center méretű épület együttes. Majd jött a 2015-ös migráns válság, és megint senki nem érezte magát biztonságba. Szóval, ha nem is várható, de mindenesetre sejthető volt, hogy hamarosan jön egy újabb világ méretű katasztrófa. Természetesen elismerem, hogy nem ugyanaz a történet, de lelkileg ugyanúgy megrendített mindenkit az is, mint a mostani vírus. Előtte azt sem tudtad elképzelni, hogy egy utasszállító felhőkarcolóba csapódjon mégis megtörtént. Majd jött a 2015-ös migráns válság, és megint senki nem érezte magát biztonságba.
• Elmúlt években jártam több országba kirándulni, nyaralni, és hazatérésemkor mindig ugyanaz jutott eszembe, hogy miért rohannak ennyire az emberek? Persze mondhatod, hogy az utazás okozta delíriumba voltam, pedig szerintem akkor voltam igazán magamnál. Többször írtam már bejegyzéseket arról, hogy elfelejtünk élni, és hogy, ha csak vagyunk a világban, az nem vezet semmi jóhoz. Persze a bezártságot én sem viselem jól, ezt elismerem, mégsem érzem, hogy egy esetleges kijárási tilalom idején eljönne a világvége. A külső világ a benned rejlő érzésekre reflektál. Ha Benned nincs béke, akkor a karantén is egy őskatasztrófa lesz, de ha elfogadod, akkor megláthatod a jót is a kialakult helyzetben. Most itt a nagyszerű alkalom, hogy magaddal foglalkozz, és több időt legyél a gyerekeddel, elolvasd azt a könyvet, amit már fél éve tervezel stb. Hányszor mondtad, hogy „majd akkor, ha lesz időd”? Tessék, lett, kaptál időt. Nem lenne jobb, ha ezt hasznosan töltenéd, ahelyett hogy az esetlegesen felmerülő gondokat vizionálod? (Személy szerint, nekem annyi tervem lett a bezártság idejére, hogy szerintem nem is lesz elég az idei év. Befejezem a könyvem, nyelvet tanulok, átrendezem a lakást, vagyis egyszerűen beindítom a jövőmet. Lehet nem mehetek majd futni, kondiba súlyzózni, de hát itthon van a legfontosabb sporteszközöm: a saját testem. Panaszkodtam, hogy nem elég izmos a felsőtestem, na akkor nyomás fekvőtámaszt csinálni. Nincsenek meg a kockáim, csinálhattok felüléseket is. Ennyire egyszerű a képlet nálam.) Szóval döntés Nálad van: lesz egy gyötrelmes, kínlódásokkal teli áprilisod, vagy esetleg megélsz egy hasznosan, és tartalmasan eltöltött hónapot.

Hogy szerinted megint könnyen osztom az észt és a helyzet nem ennyire fényes? Gondold ezt nyugodtan, nekem nem gond. Azt mondod, hogy aggódjak az állásom miatt? Biztosítalak, hogy a megélhetésem nem a vírus miatt kerül veszélybe. Voltam már munkanélküli. Sőt, előfordult korábban, de jelenleg is mínuszba van a bankkártya egyenlegem. Nem aggódom, nem fognak kirúgni, de tegyük fel, esetleg mégis, akkor meg találok idővel másik munkahelyet. Eggyel több sor lesz az önéletrajzomban, már szinte nem számít. A járvány végén újra szükség lesz munkavállalókra, és az is lehet egy-két embernek jól is jön majd, ha munkahelyet vált. Komolyan azt gondolod, hogy ha naponta gyötröm magam ilyenekkel, felveszem a most jellemző melankolikus, pesszimista hangulatot, és elkezdek rettegni a holnaptól, akkor a COVID-19 köddé válik egyik pillanatról a másikra? ... Ahogy fentebb említettem, beleragadhatsz a bizonytalanság okozta negatív hangulatba, lelked rá. Az a Te életed, de az én „koronázási ceremóniám” ennél optimistább.