Álláskereső lettem, de nyugi: saját döntés volt. Nem kell aggódni, de muszáj elvennem a dolog élét a következő bejegyzéssel. A munkaerő piac szerintem egy színház lett. Állásinterjúkon a legjobb formádat hozod, kozmetikázod az önéletrajzod és úgy idomulsz az elvárások felé, mint egy betanított cirkuszi állat. De mi lenne, ha azt írnád bele az önéletrajzodba, ami a valóság? Lássuk, hogy hangzana az enyém, ha vállalnék mindent.

Alapadatok:
Nevem összesen nyolc betű, és külön szeretem, hogy a keresztnevem még ittasan is kimondható. Személyiben lévő kor alapján már érett vagyok, mégis évekkel le vagyok maradva a felém támasztott társadalmi követelményekkel szemben. Családi állapotom szerint élettársi kapcsolatban vagyok a Függetlenséggel. Így nem kell aggódni, évekig nem fogok GYES-re menni, nyugodtan lehet alkalmazni hosszú távra. Telefonom és e-mailom is van. Lehet előbbi nem működik rendeltetésszerűen, de modern korban élünk, így nem kell füstjelekkel kommunikálnunk.

Tanulmányaim:
Utolsó 8. osztályként ballagtunk el, mivel az általános iskolánk megszűnt létezni. De még az évben újra nyitották, mint szellemileg visszamaradt gyermekek segítő központja. Szóval valahova jártam, ami mára már nem létezik. De a bizonyítványom alapján megtörtént minden, tényleg elindultam a középiskola felé.
Teljesen érthetetlen módon elvégeztem egy gépészeti szakközépiskolát, ráadásul informatika szakcsoporton tanultam. Majd semmi meglepetés, pár évvel később ez az iskola is átalakult és eredeti formájában megszűnt létezni. Én meg elindultam az alig gépész, és hányingert generáló fizika tudásommal a világnak. Megint kétséges, hogy egyáltalán jártam-e iskolába, mert bárki rákeres az interneten minimális információt fog találni. De nem, ezt a négy évet sem álmodtam.
Végül felcsaptam a továbbtanulási könyvet és random módon kiválasztottam az ifjúságsegítő szakot. Ismeretlenül, és mostani magamhoz képest teljesen esetlenül indultam neki az egyetemnek anno. Sokra sajnos abból a két évből nem emlékszem, mert vagy kialvatlan voltam, vagy ittas a több napos bulik miatt. Komoly egyetemista voltam: éjszaka éltem, nappal aludtam, és otthonról hozott kaján éltem. Mégis soha nem látott jegyeim voltak, és ösztöndíj csak úgy dőlt be az ajtón. Talán ekkor kezdtem el megérni az életre, két nagyon meghatározó évet töltöttem el egy komolytalan egyetemi szakon. Már nem is kell mesélnem, azóta természetesen ez a szak sem létezik, és sokan azt sem tudják, mit csinál az, aki ifjúságot segít. Bizonyítványom és végzettségem alapján ez is megtörtént, de itt már lehet -a rengeteg energiaital+pezsgő duótól módosult tudatállapot miatt- azt feltételezni, hogy mindezt álmodtam.
Majd jó munkás emberként levelezőn elkezdtem egy szimpatikus szakot, amit két és fél év után sikertelen vizsga miatt megszüntetett tanulójogviszonnyal jól befejeztem. Gondoltam újra felvételizek és lenyomom a vacak élettant, és végül diplomával zárom a dolgot, de a történelem ismételte magát: ez a szak, ebben a formában már nem létezik. Igen, itt már biztos, hogy csak képzelem az egészet. Mivel erről már papírom sincs, csak a sport szeretetét és sok új barát megismerését tudom felmutatni.

Nyelvtudás:
Sokáig hitegettek, hogy az állam elismeri és akkreditálja a jelnyelvet, mint hivatalos nyelv. De erre 10 éve hiába várok, szóval ezt a középszintű tudást jól kenhettem a hajamra. Siket utasaim hálásak voltak, hogy az ő "nyelvükön" kommunikál velük egy jegyvizsgáló. De ezen felül szerintem soha nem használtam még ezt a tudásomat.
Németül egy időben jól álltam, de ez az anyagi helyzetünkre viszont ez nem volt elmondható. Így pénz hiányában nyelvvizsga nem lett belőle, mostanra meg már meg se nagyon értem, amit németül hallok. Válaszolni meg alapból nem is ezen a nyelven jutna eszembe.
Angol ragad rám folyamatosan, de anno egy kezdő tanfolyamon rájöttem, hogy borzasztó hangtanja van ennek a nyelvnek. Így "alkut kötöttünk": megértem, amit mondanak, és tőmondatokat tudok alkotni, de ez sem használható hosszú távon.
Portugál sok éve az életem része, de kiejtésem elég hamar felejthető élmény. Szóval csak a nyelv iránti lelkesedésem van meg, mintsem értékelhető tudás. De egyszer egy ismerősöm azt mondta, hogy nagyon szexi mikor portugálul beszélek, így lehet majd idővel ez lesz az új "pasizos technikám".

Előző munkahelyeim:
Csak rúd mellett nem táncoltam még, de valószínűleg csak a ritmusérzékem hiánya volt ennek eddig az akadálya. Dolgoztam diákként, részmunkaidőben, meg feketén, alkalmi munkavállaló könyvvel, és persze teljes állásban is. Fizetés nem különösebben motivál, hiszen lehúztam 3 évet bruttó 18 ezer forintos fizetésért napi két órában a Magyar Posta kötelékében, csak mert imádtam a kollégáimat. Nekem a közeg, és maga a munka a fontos. Érezem, hogy teret kapok a vezetőségtől, és hogy a lelkem ne haljon bele a mindennapokban. (Persze van egy reális fizetési elvárásom, de Nekem tényleg inkább szempont a testhez álló munkamorál. Jó példa erre, hogy bármit, bármikor, bármennyiért szívesen megcsinálok, csak az Ön munkahelye: kezdetű sorban a Baranyai Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szerepeljen.)

Erősségeim:
Értek az emberekhez. De tényleg. Néha jobban, mint maga az állásinterjúztató egyén. Ez alkalmanként igen vicces szituációkat tud eredményezni. Valamint nyughatatlan vagyok, ezért minden szervezési feladattal könnyen elboldogulok. Ezen felül -minden szerénységem ellenére- azt gondolom, hogy igen kreatív vagyok, ami most az írás és a fotózás területén tudok megmutatni. De a fejemben most is akad pár képtelen ötlet. Akármennyire is logikátlan az elképzelésem, szeretem megmutatni minden téren. (Pontosan, akár szexuálisan is.) A lényeg, hogy semmi unalmas, és egysíkú dologhoz nincs közöm. Határozott vagyok, és bátorságért sem kell mennem a szomszédba. Paprika spray-m mindenhol velem van, és annak ellenére, hogy nem vagyok balhés alkat, volt már, aki kapott a szemébe belőle. Nem tartom magam áldozat típusnak, kiállok az érdekeimért. Kifejezetten jól érvelek, és a jó kommunikációs képességem miatt a jeget eladnám a medvének. Persze emiatt az emberi kapcsolataimban is én vagyok a dominánsabb személy. És akkor meg is jöttünk a következő részhez.

Gyengeségeim:
Ez mivel ez őszinte, nem cenzúrázott önéletrajz, így ez sem maradhat ki. A fentebb említett határozottság miatt mindenkit megeszek reggelire, és nehezen lehet velem bírni. Türelmetlen és kényszeres vagyok. Magammal szemben komoly szabályokat támasztok, és sokszor előjön az önbizalom hiányom, ami miatt másokhoz hasonlítgatom magam. Sok minden érdekel, de a kudarcoktól hamar és gyorsan beijedek. Ha felszívom magam, bármit képes vagyok megcsinálni, csak sokkalta több idő és egyéni technika alapján, mint egy átlag ember. Műszaki érzékem nincs, de nagyon ügyesen fel tudok hívni szakembereket, aki az elromlott dolgaimat meg tudják csinálni. Elsőre mindenkit taszít az őszinte, és nyers stílusom. Sőt nevemmel kapcsolatban sűrűn előkerül a bunkó, és flegma kifejezések. Mivel a nyitott kommunikáció híve vagyok, így a pozitív értékelésem mellett a kritikámat sem csomagolom be. Képes vagyok elismerni mások eredményeit, de tudom azt is, hogy aki hülye, az is marad. annak szólni kell, hogy ne legyen az.