múltkor jött az ihlet, és gondoltam név nélkül kicsit kommentálok egy-két blogot. mert, h hihetetlen de én szoktam másét is olvasni, nemcsak lökni a hülyeséget...

van nagyon nyálas blog. azok különösen nem az én világom mikor nem is írnak semmit csak közös képeket tesznek fel, és minden második komment, h de h de jól mutatunk együtt, meg de szeretlek... blööö... nem, egy blog nekem nem erről szól. hanem, h mesélek és sztorizok és mindenki aki esetleg nem tud velem lenni naponta, az is átél dolgokat. ez itt a lényeg, teccik érteni?

persze van kedvenc blogom is. aki kicsit szarkasztikus, kicsit vicces, de mégis olyan olvasható. na őt rendszeresen olvasom. hogy ez fordítva meg van-e, fogalmam sincs. de nem is érdekel. ha elovassa és visszajön olvasni, az nekem jó. de ha nem jön és nem olvas, akkor meg lemarad rólam. ennyi :P

na meg van a drámázók. nem tudom pontosan van-e ilyen csoport, de ha nincs akkor én most alkottok egyet. leírják totál nyersen, brutális kegyetlen őszintességgel vkinek a halálát, betegségét stb. ezek is jók, de tömény depresszió nekem sok. oké, vannak fájdalmas, rossz és szomorú dolgok az életben, de, h nincs egy kis sugár a sok rossz mögött, amiről esetleg csak egy sort, vagy kettőt ne tudna írni, na azt nem hiszem el. egy kapu becsukodik, nyílik helyette másik... a drámázóknak üzenem (feltéve, ha olvasnak), h ha csak egyszer a jóról is írnak, akkor könnyebb elviselni a rosszat... szerintem...

azt hiszem ennyi lett volna a blog kommentálás. legközelebb nem tudom mikor lesz ilyen, mert kellett egy rakás lelkierő, h sok-sok blogba bele, vagy esetleg elolvassam végig. de nem is én lennék, ha nem lenne mindenről azonnal véleményem :)

de igazából ez csak ilyen kis szöszenet lett volna. mai élményem a fő motívum, amit a drámázók mellett még el akartam mesélni a mélyen tisztelt publikumnak :D aki munkanélküli egy ideje, az ha akarja, ha nem egyszer ki fog kötni egy fajvadász cégnél. igazából én azt hittem meg tudom oldani egyedül is, nem is volt szándékom munkaerő közvetítést igénybe venni, de ma még is ott kötötttem ki, ahol a fejvadász jár :) jelentkeztem egy irodai adminisztrációs állásra mélbe. először visszakaptam a levelet, h elolvasták. utána meg nem sokkal később telóztak, h péntek egy óra kecsón itt meg itt (direkt nem mondom a cég nevét, mert nem akarok reklámot senkinek. mert mocsok vagyok, oszt kész :P) délután egykor. itthon térkép kinyomtatás, telefonos segítség és kicsivel korábban ott is voltam, ahol és amikor kellett volna lennem. akkor lett ganyús a dolog, mikor a cég ajtón ki vol téve, h xy cég, személyzeti és munkaerő követítés. na mondom pancsi, itten komoly vallatás lesz, felcsatolni lehet mindent. szóval bemegyek, mondom ki vagyok és minek is jöttem. kapásból hárman is mozdultak az ügyre, végül egy csaj lett a "győztes". irodát úgy kell elképzelni, h sok fialtal dolgozik együtt és mikor agyukra megy a munka, akkor pl megmérik, h ki a legmagasabb a csapatból. ha jól hallottam és láttam akkor vmi Ivett nyert. majd mint ha mi se történt volna mindenki visszaült pötyögni a gépük elé. ezek után nekem kicsit az jutott eszembe, h céges mélen, körlevelébe már szervezik a követekező lazításos programot. itt dolgozni szerintem maga lehet a csoda. én pl mindig ilyen kollégákról és munakhelyi légkörről álmodtam... de persze nem ide vettek fel embert, hanem mint kiderült az állásinterjún egy kecskeméti, de német vállalatú céghez keresnek főnök mellé asszisztenst. kedves volt az inertjuló csajszi, jó kérdéeseket tett fel, nekem meg naná, h nem volt ellenemre, h beszélni és mesélni kellett. viszont mikor szituációs játékként eljátszottuk egy napomat a német cégnél, és én bazira ne mtudtam németül folyékonyan tárgyalni, akkor már tudtam, h maradok én munkanélkül. de ennek ellenére rettentően élveztem és tök jól éreztem magam. sokat fecsegtem, és ez mint tudjok remekül megy. naná, a h fűnyírás szitut is elmeséltem. meg jelelni tanítottam a csajt, de az interjú végén még nagy körvonalakban a tenyerét is kielemeztem. azt mondta kb 80% igaz volt belőle. mondom így gyorsan nem lehet megmondani a totál elemzést, mert ezt alaposabban kellene megfigyelni, mert vannak dolgok amik erősítenek egy tulajdonságot, van ami meg cáfol. szóval nem lehet összecsapni eztet... de mondtam is, h tutit nem tudok 2 perc alatt megmondani. de azért szerintem a 80 % egész baráti :)

persze a tanulság is meg volt. mondta, h ez az állást inkább nekem nem ajánlja, de benne vagyok az adatbázisba és amint lesz vmi szól megen. mondta, h bájos és megnyerő személyiségem van, és mindig legyek ilyen optimista és vidám csajszi, mert én még sokra vihettem... nekem ez elég is volt. munka meg lesz máskor, de egy idegen embertől ilyet hallani nem mindennapi élmény nekem. szóval maradok pancsis és majd a terveim is megvalósulnak vmikor. ja és még vmi, nem minden fejvadász mocskos, személytelen, mint amilyenek a tvből, filmekből kitűnik. van aki kedves és tényleg érdekli a belső személyiséged. de a világ kegyetlen és ha nem figyelsz arra, h tényleg tudj jól németül, akkor rostán kiesel, ha kedves vagy, ha nem...

ez nem tetszik végszónak. még végén azt hiszitek, h el vagyok kenődve. én? kizárt dolog... keresek tovább, közben tervezek, álmodozok és majd egyszer kivitelezek is. csak még most kicsit lógattom a lábam ;)