hosszú hallgatás után ma ismét írásra adom a fejem. panaszkodni lenne kedvem, de majd próbálom elbagetizálni az egészet. mégse legyen már a nagy hallgatás utáni első beírás egy kedvromboló írás...

szóval ugye óriás lépés volt az életemben, h postásból vasutas lettem :). december 15dikén elkezdtem az iskolát szegeden, ami várhatólag április végéig tart. mindennap nap reggel nyolctól délután kettőig iskolapadban ülök, és okosodok. szintfelmérőket, kis vizsgákat, dolgozatokat írok, és próbálok nem elaludni az órákon és nem megőrülni hétvégére.

előre leszögezem, h aki azt hiszi a kalaúz csak jegyeket kezel, az téved. de nem is kicsit. én, mint leendő vezető jegyvizsgáló (igen, pontosan. a sima jegyvizsgálók felett állok majd). szóval nekem kell tanulnom tolatásról, fékezésről, járműkapcsolásról, műszaki összeállításról. szóval ott tartok most, h már a sima szeged félegyháza útvonalon a váltók állását, a pályatelefonokat, a bejárati jelzőket nézem. felszállás előtt viszont ránézésre megmondom, h kb mekkora hőmérséklet van a kocsikban. tudjátok az a sok fehér felirat a kocsik oldalán arról is árulkodik, h mínusz 10 fokba hány órát állhat, h ne fagyjon el a fűtés, meg hogy az alagútban nyomás alatt mennyit bír. ja és a legjobb, h a kocsikat melyik típusú kompon lehet szállítani. na igen, most adok időt ledöbbeni. valszeg mindennap kompra fogom felpakolni a szerelvényemet, nem? :D

azt hiszem a sulis tanulmányokat megfejeli még, h a csoporttársaim 80 százaléka vagy nem vesz semmibe, vagy mindennap beszól. utoljára azt hiszem ilyen "népszerű" középsuliban voltam. higyjétek el, több embernek érik már a szájbalépés :D igazából az nagy baj velük, h mindenki utál vkit, akivel hihetetlen jóban van már másnap. igen, akkor is mellé dumálnak mikor kérdeznek.

angol óra remekül megy, kívétel amikor angolul kell megszólalni. kiejtésem egyszerűen csodás (annak aki nem hallgatja). de azt tudom, h i am the chief ticket insprektor. bezony. bár sokáig azt hittem railwayman vagyok. de utána kedvesen közölte a tanár, h az a mozdonyvezető (szó szerinti fordításba vágánypályaférfi). ami ugye alapból pasi lehet csak. ez a második olyan foglalkozás, ami soha az életbe nem leszek. első a vonulós tűzoltó, a második a mozdonyvezető. de ezt csak érdekességnek mondtam el...

szóval nem vagyok top formában: elfáradtam, kimerültem. hétvégén vagy alszom, vagy tanulok, vagy tételt gépelek. igen, tudom szánalmas. azt hiszem a tavasz, a napsütés, a jó idő is sokat segítene, de a legnagyobb segítség az lenne, ha már húsvét lenne, mert addigra várhatólag lenyomtam a vizsgáimat.

ja és még egy fontos. biciklim még mindig nem van, és már nem is tudom mikor ittam utoljára alkoholt :)