pécsen belüli költözésből lassan profi leszek. kezdődött minden 2005 nyarán, h anyukámmal teljesen ismeretlenül nekivágtunk a városnak, h egyetemi időre legyen nekem albérlet. előzetes tájékozodás után, interneten találtam meg a megoldást: egy szoba lakója lettem szeptemberben. volt egy szobatársam, akit sose nem láttam. meg volt másik szobában még két ember. sors furcsa fintora, h egyikük felettem járt ugyanazon a szakon, mint én. mondom na majd ez milyen jól fog jönni. végül nem jött olyan jól, de ez másik bejegyzés témája... végül költözés előtt ki lett reklamálva egy rendes heverő nekem és én kb azon töltöm el minden szabad pillanatom. az jelentette az egész világot az első pár hónapban. akkor azt gondoltam, h vkikkel együtt lakni egy szükséges rossz és majd pikk-pakk elmúlik. akkor vki azt mondja, h fél évvel később világ legjobb dolgának tartom a közös összeköltözéses dolgot, körberöhögöm. de ne szaladjunk ennyire előre...

végülis onnan majd fél évvel később elköltöztem, amikor csoporttárssal és az én főbérlőmmel (akik időközben összejöttek általam) arrébb költöztem egy megállóval (a 4es busz útvonalát azóta sem hagytam el, minden pécsi albérlet ennek a busznak a megállóihoz volt közel). lakás lepukkantabb volt, és mindenkinek kijött az elviselhetetlen éne. arról nem beszélve, h fordult a kocka minden szabad pillanatom máshol töltöttem, mert mindenhol jó volt, de ott nem. jah és nem mellesleg a gatyám is ráment a dologra. ezek mellett szinte akarlatlanul a lakótársas bagázsnál kötöttem ki. szerintem tömören annyi elég, h véletlen ott felejtettem náluk magamat. majd egy hónap kínlódás után március eggyel hivatalosan is dobbantottam (növelve a népszerűségem), és az éj leple alatt elpakoltam. akkor kezdődött a későbbi lakótársas történetem, ami kb még most is tart. tegye fel a kezét, aki szeretne hallani anedotákat. mert van egy pár, szívesen elmesélem, h milyen jók is voltunk mi négyen. na akkor gondoltam, h igen, vkikkel együtt lakni szuppper mókás is tud lenni. olyan élményeket szereztem ott, amit azóta se felejtettem el. végülis iskola végével, nagy sírás közepette a pécsi létem első fejezete lezárult. hazavittem a szöszmöszeim...

tavaly augusztusban mikor a gondolatot (egyszer még pécsen fogok újra lakni) tettek követték, újabb lakás keresési őrület, költözési hullám (vagy fordítva?) jött el. nyaralás előtt erre kanyartam, majdnem kivettem a lakást, lobbogtattam a kaukcióm, erre már nem is volt kiadó. szegedi munkás napok mellett pécsen boklásztam és kerestem a megfelelő lakást. kapkodni nem kellett, a vasút is átgondolta, h átenged-e pécsre. gyakorlatilag otthonról első vonattal jöttem, utolsóval mentem, közben meg húzgáltam az albérleteket a listáról. nap végére nem szabadott egy megnézetlennek se rajta maradnia. mondom először találjam ki, h hova majd utána kitalálom, h hogyan költözök ide. de igen vicces volt az, h mikorra ideértem két megyével arrébb már sok lakás ki volt adva. végülis egy speciális közvetítőn keresztül találtam lakást. fizettem (!) tagdíjat és adott 10 címet, amiket nekem kellett felkeresnem, nekem kellett ledumálnom mindent és nekem kellett megtalálnom a lakásokat. utólag elég nagy baromságnak hangzik, de hát kezdett fogyni az idő és szegedi munka sem egyszerűsítette az életem. szóval megkaptam a címet, ledumáltuk az időpontot, megnéztem, és ájultam el, h hú de szép. pont ilyet keresek. közben kiderült, h a két ajtós hűtő, a plazma tv mind nem marad, előző lakó cucca az, az egész lakásban semmi nem az lesz, amit láttam. majd rá egy héttel mindenféle garázsban meg lett mutatva, h ez lesz az ágyad, ez a kanapéd stb. elképzelni az egészet még mindig nem tudtam, de hát na jónak gondoltam. lesz ami lesz, nekem kell. végülis a főbérlőről kiderült, h bunkó (fúú b*zd meg ez nagyon béna függöny) meg pontatlan (9re ott vagyok a pénzért, délbe még mindig vártam). végülis mindig keresgettem mást, h ha esetleg találok véletlen másikat, akkor elköltözöm ettől a majomtól. de nem találtam semmi olyat, amibe érdemes lett volna belevágni. de komoly tétje igazából nem volt, mert azért szerettem ott lakni. bevackoltam magam, megszoktam, megszerettem. végül mint előző bejegyzésből kiderült júliusban felmondta 30 napos idővel a főbérlőm a lakást. vicces volt, mert nővére lakását megmutatta, amiről másnap már kiderült, h ki volt adva, akkor mikor megnéztem. szóval ennyire volt korrekt alak :P míg vissza nem tértem a kényszer pihenőből, addig alapból ezzel nem foglalkoztam. meg gondoltam, h pécsen belül már könnyebben megoldom, mint otthonról ide. végülis elkezdtem foglalkozni vele, akkor jött a kiborulós történet. a pont, amikor mondtam, h ráérek kitalálni mi legyen, nem foglalkozom vele. akkor megint jegelve volt a dolog. körülöttem jöttek a stresszelő kérdések, h már csak ennyi meg ennyi időd van, találtál már vmit? meg mit válogatsz? költözz vhova és majd arrébb mész (mert ugye csak is erre van igény, h havonta költözzek). sors furcsa fintora, h azt mondtam, ha névnapomkor sem lakok még sehol se, akkor mindenki jöhet a fejem felé kárálni, meg stresszelni. erre pont az nap kaptam meg az új albérlet kulcsát, és írtam alá a bérleti szerződést...

mind végig komoly elvárások voltak, én tudtam mit keresek és hajlandó voltam várni és dacolni mindenkivel, ha lesz jobb, figyeljetek csak. napokon át több ingatlanos ügynökkel is kapcsolatban voltam, volt akinek nem sikerült eltalálni, h mit keresek. hónap közepén egy teljes napot erre szántam, mondom olyan nincs, h nem találok nap végére olyat, amit érdemes meggondolni legalább...

Hatalmas katasztrófával kezdődött a mai maraton albérlet nézés, amiket meló előtt reggel ledumáltam, mindet kiadták mikorra én odaértem, de minden ingatlanosnak épp volt helyette másik kettő terve. Mondanom sem kell, rosszabbnál rosszabb. De komolyan. Végülis a kabaré végére pár ingatlanos szlenget azért megtanultam: amerikai konyhás - a szobába van a tűzhely, mert máshol nem fér el; alacsony rezsi - fogalma sincs, hogy mennyit fogsz fizetni; felújított lakás - a szomszéd lakás biztos új, de ez úgy sz.r ahogy van; bútorozott - ágy gyanánt, van egy kanapé, amint nem lehet kihúzni. Ráadásul volt olyan ingatlanos, akinek az hepje, hogy a tulajjal tárgyaltat. vagyis nem kap egy kulcsot, h ez a lakás, ami kiadó. szóljon, ha vki ki akarja venni. hanem akkor mész az ingatlanossal mikor a tulaj is ráér. de hát akkor minek az ingatlanos? adódik a kérdés. erre azóta se tudok válaszolni. na mindegy kényes volt a szitu, h akkor aranyoskám, h tetszik? mit mondasz a tulaj néninek? hogy b*zd meg, ez nagyon ócska. szóval bájologtam, de vészkijáratért ölni tudtam volna.

utána jött a páfrányban a sarokkádas csoda. hipper szupper, csini, színes, modern, szép meg minden. egy havi kaukció, lealkudtam az árát 40re 45 plusz rezsiről. jófej csaj a tulaj. szóval flott minden... de... mert mindig van de. ez egy panel panel. panelprogramos, fűtésmérős panel. itt hallod a szomszédot orrot fújni, ez nem tégla, ez kicsi konyhás, nincs spejz külön. ez na egy igazi 10es panel. szóval volt rá egy estám, h ezt a vacilálás tárgyát átgondoljam, h: nem fogok megőrülni a panelba? erkély sincs sajnos. magas volt a mércém, jó lakásban laktam eddig. tégla, csendes, blabla. alvásra sok időt nem volt, gondolkodtam, számoltam, agyaltam és terveztem... igen, terveztem. ez volt az a pont, tudtam, ide akarok költözni, mert már tudtam, h mit hova akarnék rakni. amikor ezek a tervek már meg vannak, akkor elsodornak a tények. ez olyan, mint egy ruha vagy cipő. nem tudod, h kell-e, de azt már tudod, h mivel vennéd fel, akkor azt be a kosárba és meg kell venni. nem tudtam, h találok-e nem panelt ugyanilyet ugyanennyiért. és azt sem garantálta senki se, h két maradék szabadnapomon lesz még vmi ennél is jobb, így e-mailos egyeztetésbe kezdtem a tulajdonossal. igen, ez az, ki akarom venni.

na egy teherrel kevesebb. akkor jött a következő, hogyan költözzem. sok készséges kolléga, ismerős jelentkezett, h ilyen vagy olyan módon megtámogatja a költözésem (dobozok, fuvar, segítő kéz). takarító brigád vezetőnek kineveztem a szabadságon lévő anyukámat és míg én elmentem dolgozni majdnem mindennap, addig tudtam, h tétlenségnek nyoma se lesz. persze munka előtt és utána én is dobozoltam, pakoltam, rámoltam. őrület úgy gondolom ma reggelre befejeződött. talán most már az ismerősöket nem fogom a költözéses mizériámmal traktálni. és ha lesz vasút mentes szabadnapom, akkor fogom is élvezni a lakást. de legalább ma már úgy keltem fel, h nem kellett dobozból túrnom evéshez tányért, minden a helyére került, rend van, tisztaság. persze lesznek apróbb pakolások a közeljövőben, mert még mondjuk szeretnék terítőt, kádkilépőt stb., de az oroszlán része lement. ma már teljes nyugodtsággal fetrengtem a net mellett egy délutánt. (amit el kell mesélnem, h 5 teljes ezer forintért vittek nekem a lakásból b lakásba. mekkora gaz dolog ez az upc-től :S) igaz az alvás mostanában kimaradt, de talán megérte... nem, nem is. így helyes: tudom, h megérte...