családban történt tragédia kapcsán, egy temetés után önkéntelenül is elgondolkozol az életen. hogy miért élsz, meg hogyan élsz. amint ez meg van, akkor onnan már csak egy ugrás és elemzed a születést is... hmmm, érzem a kritikák illatát a levegőben. készüljetek, a véleményemen minden második ember meg fog botránkozni. na akkor hajrá :)
kevés fájdalmasabb, és gusztustalanabb dolgot tudok elképzelni, mint maga a szülés. sőt jelen helyezetemben el sem tudom képzelni, hogy ennek van jó oldala is. de álljunk meg hirtelen. tisztázzuk: nem azt mondom, hogy soha nem akarok anya lenne, hanem azt, h soha nem akarok szülni. van akinek lehet itt nincs különbség, de szerintem igenis hatalmas a különbség a kettő között. szerencsére ma már a modern világban elfogadott dolog az örökbe fogadás is. sőt ha már lesz pénzem gyereket nevelni akkor lehet lesz pénzem béranyját fogadni is. ismerem magam, meg a határaim is. pont ezért tartom a fent említett lehetőségeket járható útnak.
kérem most a pasik maradjanak csendben. ne kezdjenek el hübörögni és véleményt nyílvánítani. nekik a legkönnyebb: a megfelelő pillanatban elküldeni a legjobb spermájukat, utána dőlhetnek hátra. nem náluk alakul ki cukorbetegség, nem nekik fáj a derekuk állandóan. nem nekik kell mellőzniük a sportot, az alkoholt, a koffeint stb az életükből. nem nekik kell utána súlyfeleslegtől, narancsbőrtől tartaniuk.
és míg a nő a szülőszobában szenved, kiszolgálatott állapotban, addig a férfi merev részegen ünnepli a "tejfakasztást". (itt kell még megjegyeznem, h már a tejfakasztó szót is utálom, nemhogy a jelentését.) számomra ijesztő ez a hímsoviniszta világ. hol ebben az egyenlőség meg egyenrangúság? hát megmondom, szerintem sehol.
szeretném azt, h ahogy én elfogadom az ellenvéleményeket (milyen mesés érzés kismamának lenni, meg milyen szuper kötödés tud kialakulni a gyermekkel a várandóság alatt stb.), akkor legyen kedves mindenki elfogadni, h én viszont nem szeretnék gyereket szülni. akinek ez nem megy, annak nyugodtan lehet höbörögni, megszólni és furán nézni ezek után. én akkor is a véleményemet (fel)vállalom...