mentegethetném magam, h milyen hosszú ideje nem írtam. de nem teszem. csak száraz tényként elmesélem, h a március első felében teljes lelki és testi kimerülésen estem túl. amikor már nagyon elég volt mindenből és mindenkiből, akkor gondoltam pakolok és jól elmegyek világgá. senkinek nem mondom meg, h hol vagyok. de végül nem mentem. legijesztőbb számomra az volt, h annyira nem voltam ura a dolgoknak, h ennél sötétebb gondolatok is előjöttek. ki akartam szállni az egészből, gondoltam akkor majd minden jó lesz. végül újra építettem magam, ami kezdődött egy nagyon nagy lomtalanítással a lakásban. minden ártó, és régi dolgot kipakoltam az életemből, ezzel is segítve a megújulásomat. mára azt mondom, h jól vagyok, régi fényemben ragyogok és hatalmas lelkesedéssel csinálom az épp futó projekteimet. hogy mik is ezek?
beadtam februárban az egyetemi jelentkezésem, szeretnék ősztől ismét egyetemista lenni. ha még csak levelezőn is, de akkor is szeretnék bekerülni. hogy milyen szakot jelöltem meg? olyat, amit meló mellett is lehet csinálni, és még érdekel is. oké, talán egy kicsit megint büfészakot választottam, de hát ezt is kell vkinek csinálnia :D de mivel sportszakokról van szó, így ha nem is véresen komoly, de azért van alkalmassági vizsga. képzeljétek, komolyan veszem és szabadnapjaimon erre készülök. kezdésként tele voltam görcsökkel és kényszerrel, minél jobban akartam, annál jobban nem ment. majd ezt bepakoltam a fiókban és most már örülök neki. nem tekintem tehernek a készülést. ha nem fog menni a dolog májusban, akkor nem fog menni. megpróbálom és lesz, ami lesz. amúgy az érettségim se túl fényes, és reál iskolából elég korlátozott a jelentkezési helyek, ahova mehettek tovább. értem ez alatt, h akartam volna én dietetikus lenni, csak éppen nincs biológia érettségim. szóval igen, a kettes fizika érettségimet kenhettem a hajamra. na de elkalandoztam, szóval gyakorlok egyre lelkesebben. az volt a gond, h azonnal akartam a változást, de hát nem jött és jól neki keseredtem. ez egy örök hibám, h ennyire türelmetlen vagyok :S.
másik futó projektem egy nagyon régi vágyam újra gondolása. igazából eredetileg én hivatásos tűzoltó akartam lenni. vonulós, olyan rendes. de az sose leszek már, nőként. de most úgy néz ki, h nem rendes, és nem hivatásos, de önkéntes tűzoltó még lehettek. jelentkeztem, első körön túl vagyok. áprilisban tanfolyam, utána elméleti, gyakorlati és erőnléti vizsga és nyárra már akár benne lehetek a Pécsi Önkéntes Tűzoltók állományában. igen, ez egy nagy előrelépés. ilyen közel még nem voltam az álmaimhoz. ezért mondom én azt, h csak figyeljetek ide pár év és lisszabonba is eljutok :D
az április pont emiatt kicsit zsúfoltnak néz ki, tűzoltós tanfolyam mellett a vasúton is akkor szeretnék, h a tudásomról számot adjak, valamint a kapott angol tanfolyam záró felmérőit is akkor kellene megírnom és közben továbbra is mindenféle alkalmasságira készülök, sport minden mennyiségben. de sebaj, ezt akartam. a téli bevackolásnak vége, lehet megint nyüzsögni és menni, csinálni. ha akarok magammal vmi értelmeset kezdeni, akkor be kell áldozni a szabadnapokat, az alvás és a fetrengős időket az álmok érdekében. legalábbis most ezt gondolom, remélem később is, kissé kimerülten is ezt fogom gondolni...
természetesen jól esik, h akad olyan, aki támogat mindkét dologban. és ők vannak annyian, h túl kiabálják a kétkedőket. mert akadnak persze ilyenek is. "maradjak már, sose lesz belőlem tűzoltó, túl béna meg gyenge vagyok" stb. azt aláírom, h a több éves mozgásszegény életmód miatt tényleg nagyon mélyről indultam, de folyamatosan teszek ellene. és amúgy se baj, ha sportos életet élek, végén még a hőn áhított kockák is megjelenek a hasamon. de egy biztos, ahogy az a dalban is elhangzik: álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt... :)
kicsit vicces, h évekkel ezelőtt Pécsre is elköltöztem, pedig ott is volt, aki csak mosolygott, h bolond hóbort, majd kinővi. hát nem nőttem, hanem eljöttem. de tudjátok mit? nem győzködök senkit tovább, legyintsenek nyugodtan a portugál tervekre, de akár a tűzoltós álmomra is. tegyék, ha ez nekik jó. ennek ellenére én álmodozok tovább, h mindig legyen vmi projektem ami leköti az időmet :)