összegezném az elmúlt időszak eseményeit, megint kissé lemaradtam az írással. viszont most jöjjön egy teljeskörű leírás, h mik is vannak most az életemben:

a megörökölt angol tanfolyást elég szellősen, és harmat gyenge eredménnyel, de teljesítettem. viszont nem merem (józanul meg pláne) kijelenteni, h tudok angolul. megérteni már megértem, de kiejteni és reagálni még mindig nem tudok. maradt továbbra is ez a kemény németes kiejtésem, ahogy le van írva úgy fel is olvasom és csókolom :P szóval tanuljak angolul II. rész is lezárult. nem érzi szükségét sem az agyam, sem a pénztárcám egy harmadik résznek.
következő projekt "költözzek portugáliába" elnevezést kapta. majdnem lett pécsen egy portugál nyelvtanfolyam, minden szervezőkészségem bevetettem, de csak nem lett meg a kellő létszám. szóval ez a projekt jegelve lett, azóta az ajándék portugál nyelvkönyvből teljesen autodidakta módon tanulom a nyelvet. és igen, még mindig nem tudom megmondani, h miért pont lisszabon, meg miért portugália, de azt tudom, h 5 esetleg 6 év múlva szeretnék már ott élni. jól van, legyintett most mindenki. de ne felejtsük el pécsre is el akartam jönni, és eljöttem. ha mennem kell, akkor mennem kell. nálam ez ilyen egyszerű. és hogy pont ilyen lehetetlen nyelvjárású területre kell mennem (országban egy nyelviskola tart portugál nyelvtanfolyamot), az már legyen az én gondom...
viszont, h a negatív irány után mondjak pozitívat is, így elmesélem, h réges régi vágyam viszont már csak egy nagyobb karnyújtásnyira van tőlem. ha nem hivatásos, de önkéntes tűzoltó leszek (ha minden olyan jól fog menni a vizsgán, pont úgy ahogy én azt a futurisztikus világomban elképzeltem). 40 órás tanfolyam elején vagyok még, sok elméleti tudást és még több gyakorlati tudást kell magamba szívni a vizsgáig. de ilyen közel még sose voltam ehhez az álmomhoz, viszont itt kell megjegyeznem, h sokat javult az idegállapotom, pl már nem zaklatok tűzoltókat ismeretségért. nem rég még attól elájulni készültem, h tűzoltók utaztak velem a vonaton. ehhez képest maga a tanfolyam a tűzoltóságon van, és minden alkalommal egy kisebb kupac hivatásossal lehet találkozni. és igen, kibírtam, h ne zaklassam őket olyan nagyon látványosan :). azért a bőrömből kibújni nem tudok, de rajongásomat tudom mára kezelni. sőt képzeljétek, már nem keresem abból a bizonyos tűzoltós naptárból a Mr. Márciust. (persze azért, ha szembejönne velem és pont engem akarna, akkor nagy duzzogva csak igent mondanék:D). na tehát ez a fő projekt mostanában: tűzoltós tanfolyás, avagy hogyan legyen az anna önkéntes tűzoltó...
a fent említett tanfolyás miatt is, meg az egyetemi sport alkalmassági miatt a futás, meg az edzések egyre komolyabb szerepet játszanak. persze teljes a pánik, mert még mindig semmi behívó az alkalmasságira. megkérdeztem a sulit, majd értesítenek-mondták ők. már azon is gondolkodtam, h el se fogadták a jelentkezésem (gyorsan meg is fogadtam, h sose többet nem fogok ilyen e-felvételis szart használni. jó nekem papíron is.). de a lényeg, h az "egyetemre bekerülés" nevű projekt lassan halad, rajtam kívülálló okok miatt :S
és az eddig is fontos, de most az igazán aktuális projekt az esküvő. neeeeeeem, Te kis buta. nem az enyém, hanem másé. életem második köszörűslényéségéről van szó. hosszas ruhaválogatás után nem meg, hanem ki lett találva. vagyis nem bérlés, hanem varrás lett. így mondjuk, ha bekattanok, akkor itthon is tudok benne billegni május után :). sem színben, sem fazonban nem lesz egység a három lény között, viszont ettől lesz olyan szuppper minden. szerintem a mennyasszony se gondolhatta komolyan, h az ő kusza élete mellette pont az esküvőjén ne lenne őskáosz :D én pedig még direkt nehezítettem az életem, és minden az utolsó pillanatban lett lefixálva, ledumálva, kiválasztva. és természetesen nekem különcködni kell, meg vonatozni, ezért a varrónő az alföldön van. ruha próbáért szépen hazavonatozom, majd szépen vissza. mert nincs elég kilóméter az életemben. de a pénz nagy úr, az ottani varrónő számomra megfizethető áron dolgozik, ezért uccu neki. igazán majd a ruha ideszállítása lesz szerintem roppant vicces :). ezek mellett persze készül a feladatsor a lánybúcsúra, meg főszervezőként igyekszem felejthetetlen estét kitalálni a leendő arának. szóval "lánybúcsú szervezés, és köszörűslény" projekt folyamatban van. holnaptól hivatalosan is az utolsó hajrába lép a dolog. egy kerek hónapmúlva lesz a nagy nap, és ennek örömére egy "pizsomaparty" keretében megnyitom az utolsó hajrá időszakát. utolsó bűnözős este, onnantól szigorú diéta és mégennél is több sport. ígyis annyira kemények vagyunk, h már heti három hot iron óránál tartunk (de erről részletesen a következő írásban mesélek).
és akkor az utolsó a listában, mivel még most nem teljesen aktuális ez a "nagynéni leszek" projekt nevet viseli. nagyszabású tervek vannak, h hogyan tudok majd én lenni a legjobb fej nagynéni nyártól. és már majd' megőrülök, h lehessen azzal a gyerekkel vmit is kezdeni. mert nagyon hosszú idő lesz mikorra túl lép a sír, eszik, alszik háromszögön. de én azt az időt már alig várom :). kevés dolgot veszek az életben ennyire komolyan, mint a nagynéni szerepet. tudatos, megtervezett szerep lesz ez kérem szépen. M aranyos lesz, meg cuki, ezért megdumálom vele, h hamar legyen két éves.
és csak, h legyen a listában a jegelt, a pont aktuális, a mindjárt aktuális és lassan aktuális projekt mellett egy lezárt is, elmesélem, h meg volt a vasutas vizsga. ahogy számítottam nulla forgalom tanulással nem lehetett elsőre megcsinálni a vizsgát, így rápihentem, (jó, egy kicsit készültem is) és bumm át is mentem. de meg kell jegyeznem, h ha még gazdaságilag nem is érte meg megbukni a vizsgán, szupper két vasútmentes hetet töltöttem el :).

és ha véletlen ezek mellett még van időm, akkor pl alszok. vagy további projekteket gyártok :P