én azon kevesek egyike közé tartozom, aki igenis számon tartja a születésnapját és sokat foglalkozom ezzel. mármint nem azzal, h jaj elment még egy év, hanem, h na tessék már ennyi idős vagyok és még mindig jól nézek ki :) (húúú, egy emberként hördült fel most mindenki. érzem a gúnyos mosolyokat az arcokon...)
szóval az idei nagy napom már elmúlt és betöltöttem a 27. évemet. elég kerektelen szám, ezért egyezzünk ki egy 22-ben;). ez mégis csak jobban hangzik. mindenki tudja, h egész évben erre készülök, meg a január elsejére. két meghatározó nap egy évben. nos az ideire komolyabb panaszom nem lehet, jó dolgot jó emberekkel csináltam. lehet jövőre szervezek magamnak egy meglepi szülinapi bulit, sok ember egyként ugrik elő a kanapé mögül és én meg majd jól meglepődök. persze stílusos lenne harmincat nagy bulival ünnepelni. de nem hiszem, h tudok várni három évet ezzel :)
persze komolyra fordítva a bejegyzést, ilyenkor azért illik számot vetni a dolgokkal, h hol is járok most és hova tartok. erre sajnos még mindig nem tudok egyértelmű választ adni, vhogy a nagy, komoly tervek elkerülnek és még mindig nagyon fekszik ez a 20 felé szétforgácsolom magam dolog. a lényeg, h mindig legyen vmi és sose unatkozzak (meg persze sose aludjak rendesen). május is elég zsúfolt lett, és tartalmas. sikeres sport alkalmassági vizsgán vagyok túl, részt vettem életem első önkéntes tűzoltó versenyén és részese voltam a legjobb barátnőm nagy napjának. ezt is halkan mondom meg, h megható volt, h láttam menyasszonyi ruhában. vhogy a bohém egyetemi idők alatt nem gondoltam volna, h leszünk egyszer annyira fontosak a másiknak, h évekkel később ott fogok pityeregni az esküvőjén. de hát tessék, egyetemi csoporttársak voltunk és most meg már egymásnak a "járulékos költségei" vagyunk. (ezt nem gond, ha nem érti más. ez egy igen hosszú mese lenne, ha részletezném.)
azt hiszem még mindig nem találtam ki, h hova tartok. azt hiszem előre, a vágyaim után. megálmodok magamnak vmit, és megyek míg össze nem jön. vannak kisebbek, meg nagyobbak is. így ha egyik éppen parkoló pályán van, akkor is van mit csinálni. most pl még fut a tűzoltós tanfolyás (szeretném végre már kijelenteni, h önkéntes tűzoltó vagyok), persze azért még a vasút is igen sok időmet kimeríti. júniusban is tartom a várt tendenciát, h vagy nagyon sokat megyek (4-5 nap zsinórban) vagy nagyon nem megyek (3-4 szabadnap egy szuszra). ősszel visszatérünk a dologra, h ezek mellé még bejött-e az egyetem, és ha igen, akkor hol és milyen szak.
tehát papíron 27 lettem, és azt hiszem maradt minden ugyanúgy, mint ahogy eddig volt. kemény munkával ezt sikerült leszűrnöm :) még mindig tudok nevetni a pánikoló embereken körülöttem, h csak meg kellene komolyodni, meg kellene lassan családot alapítanom. szerintem a világ az én komolyságom nélkül is működik és a családalapításról meg kérdezzük meg a diákhitel központot, szerinte mennyire jó ötlet... :)