vmikor korábban erről már írtam, és azt hittem nem lehet ezt már jobban átdumálni. tévedtem. ez a téma nem más mint az egyedüllét. (vagyis nevezzük páratlanságnak. olyan szánalmasan hangzik, h egyedül vagy. inkább legyél páratlan.)
szóval nem tudok elmenni emellett szó nélkül, mert a környezetemben mindenki szuppper boldog, jól el van jegyezve vagy éppen jól meg van házasodva. töményen jönnek az évfordulós vacsorákról, meg a gyerek születésekről az információk. rosszabb napokon elhiszem, h tényleg mindenkinek olyan idilli élete van, amilyen képet fest a külvilág felé és hogy csak én maradtam olyan szerencsétlen, mint eddig voltam. de erről utána gyorsan le is beszélem magamat. (vagyis van egy pozitív ember a barátaim közül, aki jön és erről lebeszél)
következő elméletem ezzel kapcsolatban meg az volt, h ők milyen szánalmasak, h közösségi oldalon/nak élik az életüket. úgy intézik a dolgokat, h mindenki elhiggye: idillben élnek. végül ezt az elméletet sem tudtam megerősíteni, hisz ez végtére is olyan "normális". a nyomorodat, a bánatodat mégsem teszed közzé, abban ne osztozzon senki.
végül a megdönthetetlen elméletem mellett maradtam, h a világ páratlan. vannak a páros emberek, meg a páratlanok. vagyis a páratlanoknak mást ad az univerzum, elintéz nekik szakmai sikereket, pénzt, utazásokat, gyerekkori álmokat stb. gondoljunk bele, ha mindenkinek lenne párja, akkor nem lenne a szótárban pl a magány, meg az egyedül szó. lehetne gondolkodni arról, h aki nekem kell annak én miért nem kellek (és fordítva), de ezzel csak szépen lassan a totális önsajnálatba és depresszióba taszítanánk magunkat. lényeg, h meg kell látni, h mi milyen más dolgokban kaptuk meg a boldogságunkat. nekem ott van a tűzoltós dolog, meg most a portugál tanulás. egyszerűen nem érdemes harcolni ez ellen, annak kell örülni amid van. hogy most ez nem a rózsaszín ködös nagy szerelem? na bumm, akkor Te is a páratlanok közzé tartozol. de tuti: pl van egy hobbid, amiben szép sikereket érsz el, vagy megvalósult a gyerekkori álmod és mondjuk tűzoltó lettél, vagy katona (esetleg vadakat terelő juhász) vagy egyszerűen jó helyen dolgozol és szereted a munkádat, amiben sikeres is vagy és mondjuk meg is fizetik. csak erre nem figyeltél eddig úgy, mint boldogságod forrására. mert azt hitted, h összekapcsolódik a boldogság a szerelemmel.
én pl nyáron akartam ebből a páratlanságból kitörni. olyan dologba vittem bele a lelkemet, amibe nem kellett volna. ez a "dolog" vitte az összes ítélőképességemet, meg a maradék józan eszemet is. de nem lett ebből semmi, viszont rá nem sokkal felvettek az egyetemre. tessék megint jelzett az univerzum, h hello, nem lehetsz páros, hisz páratlan vagy :P. hazudnék, ha azt mondanám, h ma már kellemes emlékként gondolok erre, és hogy nem foglalkoztat a dolog. de el kell hinnem és tudomásul vennem, h ez egyszerűen azért történt velem, h a páratlan elméletemet tovább erősítse. nem kell ebbe energiát tennem, ha nekem nem is ez a boldogságforrásom. leegyszerűsítve: ne akarjak szerelmes lenni, mikor más dolgokban meg sikeres vagyok.
szóval nem én leszek az aki szerelmes, eljegyzéses fotókat tesz közzé a világhálón, de én leszek az, aki narancssárga egyenruhában kutat s ment az egyesülettel és én leszek az aki boldogan túró rudit majszol a sikeres anatómia szigorlata után. jah és én leszek az (vagyis már vagyok most is), aki vállalja, h vannak rossz napjai, meg sötét gondolatai is a "tökéletes fészbuk világban"...