felnőttem, pedig nem is akartam...
egy keletiben eltöltött hosszú éjszakán sok emlék előjön. elgondolkozom ilyenkor hogy mennyivel másabb életem van mint cirka öt-hat éve. azt gondolná az ember, hogy az nem is sok idő. de bizony sok. emlékszem, anno parti nyaralásra jártam Siófokra. ma meg wellness kikapcsolódás jelenti a nyaralást. több spontán dolog volt az életemben. ma már több mindent megfontolok. viszont ezzel együtt talán ki is halt a vakmerőség belőlem. mérlegelek, és ésszerűen döntök.
tudom, ez csak döntés kérdése, h hogyan élek ma. de szeretném, ha munkahelyem nem zsigerelne ki annyira, hogy szabadnapokon győzöm kialudni magam. szeretném, ha nem azt kellene hallgatnom mindig, hogy ideje családot alapítani. szeretném, ha nem akarnának keretet adni az életemnek csak azért mert már nem vagyok huszonkettő. szeretném, ha a munkám boldoggá tenne. szeretném, ha sikeres lennék. szeretném, ha nem kellene magyarázkodnom, h miért nem akarok gyereket. szeretném, ha élhetnénk gyanús méregetések és kommentálások nélkül.
egyszerűen irigylem a sok fiatal egyetemistát, h bátrak és mernek élni. sokan mennek külföldre ösztöndíjjal világot látni. annyi élményük van már most, amennyi nekem soha nem lesz. szomorú, hogy legspontánabb dolog az életemben manapság hogy később érek haza a munkából, mert éppen elbeszélgetem az időt a kolléganőkkel. baráti köröm vagy házas, vagy nemsokára az lesz. nem fognak féktelen partikat átélni velem. és ha nincs kivel megosztani akkor meg a legváratlanabb buli se olyan jó egyedül. mivel ugyanannyira fontos az élmény szerzés, mint a megosztás. szóval hiába szeretnék színesebb életet, ha ezt egyedül én akarom csak. hiányzik az az élet, amikor vágytam vmire, akkor utána mentem. nem voltak távolság és pénzbeli akadályaim, pedig merőben kevesebből éltem, mint most. magamra költöttem a pénzem, nem pedig pl a rezsire. élményeket vettem rajta, és nem a létszükségletre költöttem. nulla alvással a világot képes voltam megváltani. ez a pörgés, ez az élmény kavalkád hiányzik az életemből. félre ne értsétek, nem azt mondom, h minden hétvégén discora vágyom. egyszerűen csak élményekre, meglepetésekre. megint vibráljon minden körülöttem, hogy élettel legyen tele a napjaim. nincs szükségem a fura tekintetekre, h nem a komoly élet felé tartok, hanem igyekszem panaszkodás mentes megélni a napjaimat. nem tervezni messzire előre, csak benne lenni a jelenben. és amit igazán szeretnék, h ezt ne (!) csak én akarjam...