hűvös van. nem tudom biztosan, csak érzem. viszont az, h esik, az biztosan tudom. hisz látom. állok az ablak előtt, és nézem a ház előtt a pocsolyát, ahogy fodrozódik. év első hónapában utolsó napja. hirtelen ment el ez a hónap. ritkán adódik így, h vasárnap lezárod a hetet és egyben a hónapot is.

... ilyen napok mindenkire hatással vannak, de különösen igaz, ha az ember ikrek horoszkóppal van megáldva, akkor életét végig kíséri a kettősség. ez volt bennem ezen a napon is. örülök, h eltelt egy hónap az évből, közben félek, h a február sem sikerül a tervek szerint. a heti negyedik lazulós napomon mindent akartam volna csinálni, de semmihez nem volt erőm. amikor nem akarok agyalni, logisztikázni, gondolkodni, akkor úgy alakul a programom, h majd hat órát beszélgettem át egy húzóra. ritkán van munka mentes vasárnapom, erre most, h van nem tudok vele mit kezdeni. tudom, h most kell pihenem mikor van erre lehetőségem, de akkor miért érzem luxusnak a sokadik ilyen napomat a héten? csábító a kanapén filmezni, de a lelkem akkor miért nem nyugodott meg? vágyom ingerekre, társaságra, de edző teremnél messzebb nem voltam napok óta (ide nem számítanak bele a fellépések a nagy cirkuszban). szeretem a kis kuckómat, most még sem találom a helyem. üres és sötétnek hat, ami minden melós nap után a nyugalom szigete (utasnak nevezett őrültek után). ezek után még kérdés, h mennyire nehéz velem? ...

elhűlt a tea a kezembe, addig néztem az eső táncát. messze voltam gondolatban. megoldásokat kerestem. végül azt nem, de kedvet kaptam: zenét fel, villanyt meg lekapcsoltam. és táncoltam. ritmustalanul, egyedül. de táncoltam. áttáncoltam magam a harmonikus februárban. gyere böjtelő hava, várlak...