a sztori november végén indult. karácsonyi ajándék ötleteket gyűjtöttem a neten, és egy kirakó gyűjtő oldalra tévedtem. akkor tetszett már nekem, de nem voltam még akkor úgy, h megvegyem. jöttek mentek a vizsgák decemberben, akkor már tudtam, ha ennek a félévnek vége, akkor ránézek, h meg van-e még. januári karácsonyom előtt már konkrétan a rendelés előtt voltam, de akkor nem lehetett kapni épp készlet hiányban volt. hát végülis mindig van b tervem, így most is lett. de gondoltam, h most amúgy sem rendelem meg, mert napokig nem vagyok itthon, akkor úgysem tudom átvenni a csomagot. mikor hazaértem Prágából újra lehetett kapni, így nem volt kérdés, h megrendelem-e (univerzumi közbenjárás 1). külön vicces a dolog, h a rendelés után alakultak úgy a dolgaim, h nyárig komolyabb spórolásra kell felkészülnöm. ha előtte tudom meg, akkor bizonyos, h nem rendelem meg (univerzumi közbenjárás 2). végül mindez a procedúra után a pótszigorlat időpontja előtti napokban érkezett meg. így volt kitalálva, hogy az meg lesz, akkor utána regenerálódási feladatom ez lesz (univerzumi közbenjárás 3). amilyen szigorú vagyok magammal, nem volt gond pár napig a ki nem bontott kirakó mellett tanulni.
végülis csütörtökön nem sokkal a vizsga eredmény után, már raktam is. akkor cirka 8 óra ment el az életemből úgy, h ültem a kirakó mellett és raktam. étel, ital és mozgás nélkül. én mondjuk nem érzékeltem ezt, a zene szólt a háttérben és kiléptem a hagyományos időből. addig tettem míg teljesen el nem fáradtam ebben, erre cirka éjfél magasságába került sorra. ezek után munka előtt, munka után, szabadnapon, reggel, délben és este is erről szólt az életem. mindenkinek elmeséltem a rajongásom, és unalomig küldtem a képeket mindenkinek, h mennyit haladtam. függő lettem, és őrületemmé vált. amellett, h a kis világom szerves része lett, sok mindenre rádöbbentett. szóval azt gondolom a puzzle, mint önismereti tréning is remek lehetőség. elején ami tökéletesen passzolt egymás mellé, azt sem hittem el, h ki tudom rakni. szóval nem kell ehhez diploma, h tudjam, még mindig abszolút nem bízok magamban. végére azt gondolom, h érzéssel raktam. egyet megfogtam és helyre tettem. az elején lévő hosszú vacilálásnak nyoma sem volt, ettől könnyebb lett a dolog (vagyis azt gondolom a lelkem is). másik nagy felismerés azt gondoltam, h a kitartás kissé távol áll tőlem. hamar elvesztem a dolgok felett az érdeklődésem, ha kudarc ér, ha nem megy elsőre, akkor meg azonnal fel is adom. de itt ez nem volt meg. nem ment, akkor raktam más színt, és kis idő múlva visszatértem, h újra nézem pl a feketéket.
szóval azt gondolom azon felül, h alkottam vmit, azon felül még több minden világos is lett számomra. nem tudom elégszer hangsúlyozni mostanában, h mennyire sokat jelent nekem itthon lenni, hogy ez a kis vacok az én lelkem. mindenhol jó, de én tényleg szeretek itthon lenni. ez persze generálta a dolgokat ismerőseim körében, h: nem lehet mindig itthon lenni, hát így tényleg örökre egyedül maradok, meg ismerkedjek inkább, ahhoz képest, h kirakóval bohóckodom. de egyszerűen engem ezt töltött fel. és a sikeres élettan vizsga után már meg van a következő projekt, színben nehezebb, de darabszámban könnyebb lesz. de amint ma megláttam a boltban, tudtam, h igen, pontosan ezt akarom az életembe :)
szóval kiraktam kevesebb, mint egy hét alatt. nagyon viccesen ma hazacipeltem a kész keretet a boltból, azt gondoltam, h ez olcsóbb lesz. lehet nem volt, de erre nem akarok koncentrálni. külön élményként szolgált a hogyan ragasszuk össze a kirakót? nevű foglalkozás. első körben teszt ragasztottam, mert előjött a paragirl énem, és mi van ha foltos lesz ettől, vagy kifakul vagy tönkre megy? szóval teszt ragasztás. oké, nem volt jó. teszt ragasztás 2. alakul. teszt ragasztás 3. tökéletes. mivel műszaki érzékem kevesebb van, így a kirakó lemérése, a keretek megvásárlása és azokba való behelyezés is egy külön show volt. olyan én voltam, káoszos és egyedi. de tudjuk, istenért nem fogom beismerni, h nem megy. még a végén kiderül, h gyenge és béna vagyok. szóval megtartottam a sajátos kabarémat, ami majdnem hosszabb volt, mint maga a kirakás. végül ki kell emelnem, hogy külön hálás vagyok, h engedélyt kaptam a falra feltevésre a főbérlőmtől. köszönöm szépen, szóval azt gondolom, h másnál ez egy sima játék, nálam meg egy őrület lett...