hogy miért lettem cinikus? mert tele a padlás a "majd" és "legközelebb" szavakkal. mert elmondhattok neki mindent, de a betegségem információja már túl sok volt neki. mert életvidám, talpraesett, vonzó nőnek gondol, csak ezt a barátnője ne tudja meg. mert legalább fél éve nem beszélt velem, mégis a szakítása után nálam keresne vigaszt. mert régebb óta bejövök neki, de kellemetlen lenne velem lennie. mert A-t mond, B-t cselekszik és C-t sugároz a testbeszéde. mert támogat mindenben, de éppen most nincs ideje velem foglalkozni. mert randira hív, csak elfelejt eljönni. mert az életem ilyen alakokkal van teli, és mert ezek pár hét leforgása alatt egyszerre történtek. szóval: pont ezektől lettem cinikus...

vajon ennek köze van a betegségemhez? nem tudom. talán. mindenesetre korábban vágytam arra, hogy NŐ legyek valaki mellett. egy érték, amit féljen elveszíteni. egy egyenrangú társ, akire büszke. mégis újra és újra teljesen mást vonzottam be az életembe. egyik megalázó kapcsolat után jött a másik. szépen lassan elfogyott az erőm, hogy higgyek a férfiakban, a mesékben, a happy end-be és persze magamban is. de ezzel párhuzamosan viszont igazán és mélyen tudtam hinni a cinizmusom védő erejében. ebbe az állapotban érkezett éles felismerésként a betegségem. átvitt értelemben a nőiességem betegedett meg. lehet enélkül a lecke nélkül szépen lassan megszűntem volna nőként létezni. szóval az előző bejegyzésben említett tanulságok levonása jól halad, most már tudom, hogy mit és hol kell változtatnom az életembe. tudom, hogy meg kell tanulnom újra NŐ-nek lenni...