úgy látszik nem vagyok egy hullámhosszon a környezetemmel. előző írásban meséltem, hogy plusz energiáim vannak. de úgy látszik csak nekem. nem tudom hogyan kellene Legesleg-nek vagy Lelkitársnak Budapestre ebből küldeni. picit már kezdem is lelkiismeret-furdalással kezelni, hogy rájuk öntöm a pozitív dolgaim, mikor nekik még egy mosolyra sincs erejükre. vagy a munka, vagy a család vagy a párkapcsolat (és annak hiánya) borít ki mindenkit körülöttem.
persze tudom meg kell élni a rosszat, ahhoz, hogy tudjuk értékelni a harmóniát. igazából szeretném helyén kezelni a dolgokat, és senkinek sem túl sok(k) lenni. csak a tehetetlenségem miatt kialakult fura helyzettel nem tudok -még- mit kezdeni. aki nyáron velem/mellettem volt, annak most ott vagyok és visszaadnám a támogatást. tudjátok: megnyerte, hagyj vigye...

jól mutatja a dolgot, hogy a júliusi igazi mélyponton készült írásomat 54-en olvasták el. a boldog bejegyzést már csak nyolcan. szeretném, ha a pozitív is annyira tetszene mindenkinek, mint a nyűglődésem. igyekszem minél hitelesebb képet adni a lentől és a fentről is. de ehhez az kell, hogy mindkettőt végigéld mellettem. hullámvölgy alján mellettem ülsz a gödörbe, viszont a napfényes dombtetőn meg én várlak.
pontosan tudom, hogy nem örülhet velem mindig mindenki, de akkor legalább nyissatok felém és engedjétek, hogy a lendületem magával ragadjon. lásd: a képkeretem is fel fog kerülni a helyére. addig jártam a nyakára, míg belátta, hogy ha engedi magát könnyebben szabadul :D szóval van energiám, jól vagyok. kérlek legalább egy kicsit akard és hidd el: elkap a pancsi-féle boldogság örvény.