Mit sem ér a Férfi szilárdsága, ha nincs mellette a Nő lágysága.

Ez most különleges volt. Napok óta benne volt a lelkembe a téma, de végül szombaton valósult meg. Soha máskor nem lehetett volna jobbkor, ennek pont a pénteki újratervezést követően kellett megtörténnie. Semmi vadság, sem keménység. Én voltam a két lábon járó lágyság, és szelídség. Anélkül, hogy bárkinek is bármit mondtam volna azonnal egyszerre mondták, hogy egy igazi Nő van a képen. Magam színességével dacolok a szürkeség ellen. Valami nagyon jó van készülőben az életembe. Ennek előszele volt ez a fotózás.
Imádom az érzést is és felismerést is. Hosszú, és viszontagságos út kellett, hogy ide eljussak. Utóbbi időben megjelenő sötét gondolatok, és szürke mindennapok felemésztették a lelkem. Újraterveztem az életem, álmokat és terveket szőttem. Sajnálom, hogy sok embernek csalódást okoztam, hogy mégsem leszek nyáron diplomás és sajnálom, hogy az élettan II. nevű csodatárgy ki fogott rajtam. Nem mondom, hogy nem esett rosszul, de ennél bennem több van még. Furán hangzik, de azt hiszem: megkönnyebbültem. Amíg sírdogálok tovább a meg nem szerzett diplomám felett, addig elmegy mellettem valami csoda lehetőség, valami izgalmas dolog, vagy valami nagyszerű alkalom.
Hiszem, hogy hamarosan meg fogom találni az utamat és társamat is hozzá (lehet már meg is találtam, csak még nem vagyunk a másikra teljesen készen). Fizikai világom rendbe teszem a következő hetekben, hogy a lelkem is békére találhasson. Januárral együtt lezárom a múltamat, és az egyetemet is. Februárban érkezem hamvaiból feléledt Főnix madárként...