01:17
Zihálva, álomból felriadva keltem. Féltem... Nagyon féltem...

Jól indult, majd pillanatok alatt lett belőle rémálom. Olyan alapos, és minden részletre kiterjedő volt, hogy minimum szakdolgozatot lehetne belőle írni. Amint megfejtem a benne rejlő üzenetet talán vissza is tudok aludni. Meg talán addigra a pulzusom (szívverésem) is visszarendeződik.
Elég sűrűn és nagyon intenzíven álmodok. A tudatalattimmal az álmok révén -határozottan úgy érzem- átlagnál szorosabb kapcsolatban állok. Mondjuk pár éve már szellemi szinten is igyekszem figyelni magamra. Érdekelnek a lelkem jelzései, túl léptem az ösztönös Én-en. Már nem csak úgy vagyok (értsd ezalatt: eszek, ha éhes vagyok és iszok, ha szomjas stb), hanem tudatosabb lettem. (Ezt lassan már unásig ismétlem, bocsánat.) Néha átoknak érzem ezt -ilyen hajnalokon például-, de közben meg segít megtalálnom az engem foglalkoztató kérdésekre a válaszokat. Segít megértenem az emberek felém irányuló reakcióját, és segít igazán szeretnem (magamat is).

Szóval áll az alku: rémálmok maradhatnak, ha ettől előbb jutok az életembe...

Magadon csak a valódi önismereti út révén tudsz változtatni. Ha csak a felszínt kapargatod, eljutsz a komfortzónád határához, de nem fogsz átlépni rajta. Pedig az Élet azon túl kezdődik el igazán!