2017.03.09. 15:59
Forró csoki sok tejszínhabbal az egyik kedvenc kávézómba. Délelőtt megbuktam a vasúti vizsgámon. Nem voltam e téren motivált, és pont azt érdemeltem, amit nulla energia ráfordítás után érdemel az ember lánya. Semmivel se többet, vagy kevesebbet. Nem vagyok letörve, sőt! Most épp ünneplek. Hogy mit? Magamat. Az életemet. A tavaszt. A napsütést. A virágcsokromat (amit pár perce vettem a piacon egy nénitől). A szabad délutánom. A tervezés örömét.

Mert tervezek. Listát írtam, számoltam és kalkuláltam. Naptáram az asztalon nyitva, közben telefonon egyeztettem egy rendezvényszervezővel. Ötleteltünk. Közel fél óra után azonnal egy hullámhosszon voltunk, és ez nem csak a pénzemnek meg a megbízásnak szól (biztosan tudom, hogy több volt ez, mint szakmai udvariasság). Pillanatok alatt megérezte, hogy a különleges szülinapot szeretnék. Harminc leszek májusba, és igazából most értem meg egy komolyabb ünneplésre. Félre ne értsétek, remek volt az elmúlt évek ünneplései is, de "a rengeteg alkohol és disco" bűvkörénél nem mentem messzebbre. Most jött el az ideje, hogy nagyot álmodjak. Valami rendkívülit. Konzervatívabb családom valószínűleg kevésbé fogja élvezni, de a barátaim szerintem jól fognak szórakozni. Az egész nap tökéletesen engem fog jellemezni, minden egyes perce az elmúlt harminc évem pontos mása lesz. A bennem rejlő játékosság, vadság és nyitottság egyaránt benne lesz a napba. Májusban nem volt szabad időpontjuk, de éppen a telefonhívásom előtt fél órával mondtak vissza egy esküvőt így a felszabadult hétvégére azonnal lecsaptam. Ha előbb telefonálok, akkor elutasítanak nagy valószínűséggel. Ismét tökéletes az időzítés, köszönöm Univerzum. Megerősödött, amit már tudtam legalább fél éve: a Sors is akarja, hogy ott tartsam. Alapból szülinap függő vagyok, de a harmincadikért már rajongok. Várom, készülök rá és fontos számomra. Ezt kérem elfogadni, ironikus és negatív kommentálásnak helye nincs. A meghívón sem lesz semmi bővebb tájékoztatás; csak egy lista, hogy mit hozzon mindenki magával (az ajándékomon kívül). Ottalvós a buli, szóval legalább egy fogkefére szükség lesz.

Hazafelé repkedve mentem, pedig nem tudok semmit még biztosra és időponton kívül semmi nincs konkrétan lefixálva, mégis ez a félkész állapot is elég volt. Lendületet szereztem a jövőhöz. Fura, hogy mindezt úgy, hogy elengedtem a dolgok görcsös irányítását. Nem akarom egyedül megoldani, nem akarok mind az X számú meghívottnak a kedvére tenni. (Nem is lenne erre esélyem a vegyes társaság miatt.) Magamat és az harminc évemet tettem előtérbe, és ettől valami -számomra is- döbbenetes magasságokba kerültem. Remélem ez a lendület átsegít a másik holtpontjaimon is, és végre tisztán fogom érezni, hogy hol van a helyem. Bízom benne, hogy megérkezik a tavaszra "ígért" boldogság. Szeretném, ha letisztulna a lelkembe és a környezetembe lévő káosz. Mert hiszem, hogy:

Minden nagy változást káosz előz meg. - Deepak Chopra