Mindig analizálom magam, az érzéseimet, meg a gondolataimat. Ma úgy döntöttem, hogy kitöltök egy személyiségtesztet. Néha nem árt kicsit máshogy megvizsgálni a személyiségem. Íme az eredmény:

A Főszereplő személyiségű emberek vérbeli vezetők – szenvedélyesek és karizmatikusak. A népesség körülbelül 2 százalékát teszik ki, ők a politikusaink, edzőink és tanáraink. Arra ösztönöznek másokat, hogy a lehető legjobbat hozzák ki magukból, és tegyenek minél több jót a világban. Magától értetődő önbizalmukból fakadó befolyásuk révén a Főszereplők büszkén és boldogan igazgatják az embereket, arra sarkallva őket, hogy együttes erővel fejlesszék magukat és környezetüket.

Az emberek vonzódnak az erős személyiségekhez, a Főszereplők pedig csak úgy sugározzák magukból a hitelességet, odafigyelést és önzetlenséget, és soha nem haboznak, ha oda kell állni valahova és megmondani a véleményüket. Természetesen és szívesen kommunikálnak másokkal, főleg szemtől szemben, éles elméjű személyiségjegyük pedig különösen könnyűvé teszi számukra, hogy megtalálják az utat mindenkihez, vagy a tények, vagy a logika, vagy akár a nyers érzelmek segítségével. A Főszereplők képesek érzékelni az emberek legbelső késztetéseit, majd azokat látszólag teljesen független eseményekkel összekapcsolva, lenyűgöző ékesszólásukkal közös célként megjeleníteni.

A Főszereplők őszintén érdeklődnek mások iránt, már majdnem kórosan is: ha hisznek valakiben, túlságosan is beleélik magukat a problémáiba, túlságosan is megbíznak benne. Szerencsére ez a bizalom sokszor önmagát beteljesítő jóslattá válik, hiszen a Főszereplők önzetlensége és hitelessége arra inspirálja szeretteiket, hogy egyre jobbá váljanak. Viszont ha nem vigyáznak, optimizmusuk átsugárzása olyan helyzetbe kényszerítheti embertársaikat, amivel nem képesek aztán megbirkózni.

Ennek a személyiségtípusnak még egy csapdája van: nagyon jól elemzik saját érzéseiket és reflektálni is képesek rájuk, de ha túlságosan is belemerülnek egy másik ember problémáiba, hajlamosak egyfajta „érzelmi hipochondriába” esni, mivel elkezdik mások problémáit látni saját magukban és megpróbálnak önmagukban helyrehozni valami olyat, amivel nincs is gond. Ha a Főszereplők arra a pontra jutnak, ahol a másokat befolyásoló korlátozások visszatartják őket, az megakadályozza azon képességeiket, amivel felülkerekedhetnek a dilemmán és bármilyen segítséget nyújthatnának. Amikor ez megtörténik, vissza kell húzódniuk és önreflexióikat arra kell használni, hogy elkülönítsék magukban saját érzéseiket a mások problémáitól.