Ha eljössz egy olyan művész helyre, aminek a neve sokat mondó (Kávé- és Teaház az Íródeákhoz - a szerk.), akkor itt mi mást illene csinálni, mint írni. Vagy olvasni. Ja és kávézni. Meg különleges teát inni. Szóval szépen össze is jött a to-do listám első fele. Elsőkörben is adódik a kérdés, hogy hol vagyok? A pontos koordináták ismerete nélkül gyorsan le lehet szűrni, hogy nem otthon. Ahogy ez már februárban is volt, a hónap első keddjét Veszprémben töltöm. Nem gondolom, hogy komoly rendszer fog ebből kialakulni, de hát azért kettő egymást követő alkalom már említésre méltó.
Na de a földrajzi elhelyezkedésemen túljutva, mit is tudnék leírni így a naptári tavasz kezdetén, mert hát az imént beígértem többek között az írást. Első körben azt, hogy elment két hónap az évből. Január pikk-pakk elment a fejem felett, de a februárnál már komolyabb mérleget tudok készíteni, hiszen az előző hónapot mínusz egy munkahellyel, mínusz egy zsák (nem használt, kinőtt) ruhával, mínusz egy doboz nem használt, kissé viseltes táskával, mínusz egy szatyor a spezjben talált lejárt szavatosságú fűszerrel, édességgel stb. zártam. Pluszként viszont fel tudom mutatni a heti három edzést (amiben már van olyan alkalom is, hogy nemcsak magam örömére sportolok), az elkészült jó pár darab kreativkodásom is (csiszológép nagy barátom, meg a krétafestékek is, de erről majd egy másik alkalommal írok), és a blogbejegyzések is sűrűbbek, mint mondjuk tavaly. Kiolvastam egy könyvet, és már el is kezdtem a következőt is. Utolértem magam sok-sok fénykép válogatásával. Vettem úszóbérletet, meg pár különleges élményt, ízletes gourmetságokat magamnak (pl. most is hasonlóban van részem). 
Tudtam, hogy rendet kell tennem, és azt is biztosan tudtam, hogy a körülöttem lévő dolgokkal kell kezdenem. Csak így tudok valami újat létrehozni az életemben. Hiszen a tavasz erről szól, de nem csak nálam, a természetben is. Persze nem tudom, és nem is akarom napi 24 órában hirdetni, hogy minden rendben, minden kerek, hiszen nem is lehet, hazugság lenne, meg önámítás a javából. De igyekszem tanulni, fejlődni és bízni. Utóbbi különösen fontos, hiszen úgy szálltam ki január végén a mókuskerékből, hogy nem tudtam pontosan hogyan és miként fog alakulni a karrierutam (ezzel együtt az életem is). Bevételem kevesebb, mondhatnám azt is, hogy szinte mikrószkóp méretű. Ami sötétebb napokon elő tudja hozni a mélyen megbújó egzisztenciális szorongást, de hát erről nem szeret beszélni az ember lánya. Meg ugye emellett megjelenik a várakozás keserédes érzése is, ami megint egy olyan téma, hogy nem teszed ki büszkén az ablakba, hogy lássa mindenki, neked ilyened is. Így ezeket elengedve, inkább a teendő listámra koncentrálok, és visszacsatolva az előző gondolatomra: nagyon bízom abban, hogy ennek most van itt az ideje, most kell kicsit lassabban élnem, többet várnom, mert ez kell ahhoz, hogy utána legyen valami igazán izgalmas, felszabadító, jó stb. Ami majd hozza a fellendülést, meg persze az anyagi biztonságot is (csak, hogy maradjak az anyagiaknál).

Feladatorientált, és gyakorlatias embernek gondolom magam, emiatt a hatékonyságomat is teendő lista alapján szoktam felmérni. Pont emiatt olyan nehéz nekem várni, de nem kanyarodnék erre az útra, mivel kifejezett és eltökélt célom, hogy rinyálás mentes, optimistább bejegyzést készítek. Szóval a tartalékaim még bírják (mindenféle tekintetben), nap is süt, melegszik az idő is és megittam a Szerencsehozó fantázia névvel ellátott különleges teámat is. Mi ez, ha nem produktivitás?

To-do listám március elejére:

• írni - ✓
• olvasni - ✓
• kávézni - ✓
• teázni - ✓
• várni - ✓
• tanulni - ✓
• bizakodni - ✓
• megújulni - in progress

Ezer irányból ömlik rám az információ, miszerint a Temu, mint külföldi rendelős weboldal kizsákmányol, rabszolgákat dolgoztat és fúj, fúj nem szabad onnan rendelni. Internetes cikkek garmadája foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet egy oldal ennyire olcsó és most akkor kinek is éri ez meg. Mert ugye ha esetleg az a válasz, hogy a fogyasztónak, akkor ott már mindenki összehúzza a szemöldökét, hogy téééényleg létezik ilyen? Nem politizálásképpen mondom, de úgy szokott ez lenni kicsiny otthonunkba, hogy ami a magyar átlagnak jó, azt addig kell piszkálni, míg ennek hatására az adott cég/üzlet/bármi az üzletpolitikáját kedvezőtlenre nem változtatja (lásd Szép-kártya, Önkéntes magánnyugdíjpénztárak stb.). És mikor ez bekövetkezik, akkor lehet szépen hátradőlni, hogy na ugye, én megmondtam, hogy ez a cég/üzlet/bármi milyen egy mocsok. Mielőtt komoly poltikai csatározás kezdődne a kommentelők között, ismétlem: ez pártoktól független jelenség, mi, magyarok mindig is ilyen keserédesen működtünk, valahogy zsigeri szinten bennünk van, ami jó azt gyorsan elrontjuk, hogy beigazoljuk igazunkat.

Szóval Temura visszatérve, száz meg egy vlogger készít videót a rendelésről. Hogy mennyiért vette és a csomag érkezésekor mennyire silány/jó minőséget kapott. Na és én most nem levideózom, hanem elmesélem, hogy 2023 novembere óta milyen kapcsolatban állok ezzel a webáruházzal. Mert bizony én már akkor rendeltem onnan, mikor még nem voltam emiatt pellengére állítva, hogy a rendelt termékeim miatt éheznek a kicsi, kínai gyerekek, hogy hozzájárulok a kínai munkások kizsákmányolásához. Anno annyira belendültem, hogy hó elején és hó végén is adtam le rendelést. Mert, hogy első tapasztalat igen kellemes volt, így az ismerőseim/barátaim köréből ezután már csapodtak hozzám, hogy Neki ez, Neki meg az kellene. És akkor itt jön a Temu első számú csapdája: semmi nem sürgős, de legközelebbi rendelés leadása előtt már napokkal szétnézel az oldalon. Mert ezek a dolgok, amiket megveszek/megveszünk eddig nem hiányzott, igazából míg nem jött szembe a reklámja addig azt se tudtam/tudtuk, hogy létezik. Ez nem olyan, mint pl. egy zokni. Hogy ma már reggel nincs mit felvenned, mert az összes lábravalód lyukas és rongyos, akkor zoknit kell venned, mész, felkeresed a megfelelő üzletet és veszel magadnak pár darabot. Ez esetben beszélhetünk akut hiányról, Temunál ilyenről szó sincs. Nem életbevágó, de hát ennyiért megéri megvenni.

Ha azt gondolod, hogy két rendelés meg sok "megfertőzött" ismerős és barát után leálltam a dologgal, akkor igazán tévedsz. És meg is érkezett a Temu második csapdája: mindig találsz valamit, ami pont jó lehet/lenne. Két órán keresztül ülsz a webshop előtt, sokadik témakört lapozod végig, már vagy 15 dolgot beraktál a kosaradba és azt gondolod, hogy nincs más, ami érdekes lehet, mert van már konyhai eszköz, kerti szerszám, autós felszerelés, gyereknek játék, kutyának fekvőhely stb. a rendelnivalóid között, akkor is képes a Temu villantani, és felhozni egy Jolly Joker terméket és: b.ssssszus, de jó hogy ajánlja az oldal, ezt majdnem elfelejtettem megrendelni.

Decemberben már tömeges rendeléseim voltak. Komoly elosztó központosként működtem, hiszen akadt olyan alkalom is, hogy rajtam kívül még négy másik ember rendelése is a nevem alatt futott. Hogy függő vagyok-e, nem tudom, de e hét elején konkrétan a hatodik rendelésem érkezett meg. Ugyanolyan apróságok, mint eddig. Egy nagyobb szatyor MADE IN CHINA feliratú termék. Nem várok nagy minőséget, és örök garanciát, így sosem csalódok. És itt jöttünk meg a harmadik számú Temu csapdához: ezek pontosan annyik, amiket elsőre látsz és gondolsz róluk. Műanyag eszközök, dolgok, amik ideig-óráig fognak működni csak. Nincsenek csúcsminőségek, de még űrtechnológiai ismeretek se kellenek ezekhez. Nagyon primitív egyszerű példával éljek: ha valaminek a funkciója a tárolás, az akkor nem fog pl. forogni, világítani, arra csak rá tudsz tenni bizonyos dolgokat és ennyi. Saját példát hozva, rendeltem egy fából készült, íróasztalra való irattartó állványt, és kaptam egy hellyel-közzel összecsavarozott, abszolút polc formájú, de kezeletlen, csiszolatlan fa darabot. Lazúr nem sok, de annyi se volt rajta. Szálkás, natúr fadarabok pár csavarral. Persze csiszolópapír, festék, ecset, fedőwax, meg csavarhúzó és egy szabad délután alatt szépséget lehetett belőle varázsolni, de addig az csak egy ezervalahányszáz forintos valami volt. Pontosan annyit is ér, amennyiért vettem.

Na de akkor ha még ezek után is lenne kedved rendelni, akkor jöjjön pár jó tanács, és észrevétel:

• Mindig lesz valami kedvezmény: black friday, előhúsvét, utókarácsony, vagy épp Teliholdra való tekintettel hatalmas számokat fogsz látni mínuszba. De nyugodtan maradjunk, ez holnap is ennyi lesz, csak akkor már más akció alatt fog futni.
• Megadott intervallumon túl csúszik a kézbesítés a következő vásárlásnál jóváírnak 1700 forintot (nálam volt már, hogy egy napos késésnél is életbe lépett ez, így a következő rendelésem kapásból ennyivel olcsóbb volt)
• Tapasztalat alapján 8-10 nap a kiszállítási idejük, csak a zsúfoltabb -ünnepi- időszakban volt két hét.
• Minimum 3000 forintért kell rendelni, hogy ingyenes legyen a küldés, sőt! Azért, hogy egyáltalán szóba álljon Veled az oldal, mivel ezen határ alatt a rendelésedet nem tekintik még késznek.
• Ez egy gyűjtó oldal, így egy terméket 4-5 forgalmazótól is be tudják szerezni, így érdemes megnézni, hogy ki adja olcsóbban, mert komoly pénzt lehet ezzel spórolni.
• Megrendelésed több csomagra osztják, ha rendeltél (megítélésük alapján) érzékeny terméket. Ilyen például a folyadékok vagy az elektronikai termékek. Viszont a több csomagra való felosztás nem befolyásolja a szállítási díjat, és a várható szállítási határidőt sem.
• Alap esetben a csomagot a Magyar Postával küldik, de DPD futárszolgálattól sem riadnak vissza, ha úgy látják, hogy az lesz a gyorsabb.
• Lakástextil, és bármi ruhanemű rendelését ne innen intézd. Turkálókba jobb minőséget találhatsz, mint itt.
• Minden rendelésnél egy reklamáció leadására van lehetőséged. Itt fényképpel alátámasztva bejelented, hogy a termék, hibás, nem látja el az alap funkcióját se, akkor elbírálás után az adott termék árát visszautalják a bankszámládra. (Én képes voltam egy sérülten, vagyis alkatrész hiányosan érkezett terméket megreklamálni, és visszakaptam mind a 299 Forintomat érte, anélkül, hogy a terméket visszaküldtem volna. Az más kérdés, hogy itthon 2 perc alatt 0 forintból ki lett javítva, és azóta rendeltetésszerűen működik.) Szóval egy rendelésnél egy reklamáció, és akkor annak az árát visszaadják, termék visszaküldése nélkül. Persze csak ésszel, mert nem fogja a Temu elhinni, hogy az egész rendelésed hibásan jött, mielőtt ezzel kezdene valaki trükközni. Ez arra jó, hogy meg van a biztonságod, hogy ha valamelyik termék szállítás közben sérül, nem fogsz pórul járni.
• Csak bankkártyás előre fizetés működik, szóval aki bizalmatlan, annak ezt az oldalt érdemes elkerülnie. Egészen egyszerűen a Temu nem tudja mi az, hogy utánvét.
• Idővel minden drágább lesz. Saját példa, decemberben 1300 forintért kaptunk meg X terméket, és bejött, kell még belőle, azt ma már a legolcsóbb helyen 1800 forintért tudjuk megvenni. Nem őrült vásárlásra buzdítok itt mindenkit, hanem csak arra hívom fel a figyelmet, hogy az ingyenes szállítás, alacsony árak, meg visszatérítés, vagyis minden pozítiv dolog idővel meg fog szűnni. Pont úgy, ahogy évekkel ezelőtt a Wish, majd az Aliexpress csodája is három napig tartott...

Tegnap volt egy üzleti megbeszélésem, és ahelyett, hogy takargattam volna az alkarjaimat, nyíltan vállaltam, hogy mindkét kezemen található tetoválás. Ez a helyzet indította meg bennem, hogy erről beszélni kellene, hiszen nem vagyok ettől sem rosszabb, sem alkalmatlanabb, de azt sem gondolom, hogy ettől tökéletesebb lettem. Egyszerűen ezek már a részeim, és most kicsit mesélek róluk, hogy megértsd, miért mertem egy komolyabb tárgyaláson mégis felvállalni ezen részeimet.

Az egész sztori 2015-re nyúlik vissza. Sőt ha nagyon tágan értelmezzük, akkor má' gyerekkoromból indult a dolog. Mert hogy Apukámon láttam én először tetoválást. Az övé inkább "sufni tunningos" volt, de tudtam, hogy számára fontos üzenete van és ezt nem fél a világnak is megmutatni. Majd lett egyre nagyobb a rokonságban, meg az ismerősök között is a tetováltak aránya. Na de ugorjunk egy kicsit az időben, mikor nagykorú lettem én az évenkénti piercingre voksoltam. (Konkrétan alig pár nappal múltam el 18 éves, és már ott mosolygott a köldökpiercing a hasamban. Majd gyorsan ezt követte még egy orrpiercing. - a szerk.)
Szóval egészen 2015-ig tinta nem érte a bőröm. Hiszen akkor jelentős évfordulóhoz ért az életem, hiszen akkor volt, hogy 10 éve ismertem meg a legeslegjobb barátnőmet. Ezt mégsem lehet pl. egy közös ebéddel megünnepelni. Mentünk szépen tetováltatni. Minta adta magát, fontos volt számunkra, hogy együtt a kettő is alkosson valamit, de külön-külön is egészek legyenek. Ahogyan Mi is a barátságunkban. Szabadszelleműbb tagnak (ez vagyok én - a szerk.) szállnak a madarai, megfontoltabbnak meg hát ugye ülnek.

Nem volt egy év és ismét a szalonban álltam a következő mintámmal. 2016 nyarán járunk. Ismét fontos üzenetem volt magam számára, amit lehet elég lett volna, ha egy post it-re írok, de az akkor nem volt kéznél (ellenben a saját bőrfelületem pont előttem hevert). Egy nőgyógyászati műtét, lezárt szerető lét és egyéjszakás kalandos élet után főszereplővé tettem magam a saját életemben, vagyis újjászülettem NŐként. Mint a bábból kijövő pillangók a derekamon. Az már csak univerzumi csavar, hogy a tetoválás elkészülte után kaptam a telefont, hogy édesapám elhunyt. Így még egy -további- jelentéssel bír eme mintám. Emiatt nem is gond, hogy ez alap esetben nem is látszik.

Ismét nem vártam túl sokat közel háromnegyed évvel ezután, 2017 februárjában egy komolyabb -önismereti- terápia után, önbizalom megerősítése és életem akkori sötét időszakán lezárásaként ismét "megszólított" egy minta. Neked csak egy indával körbefont csillaghalmaz, valami krikszkraksszal az alján. Nincs ezzel gond, nem is kell ebben ennél többet látnod. Ez amúgy a másik (nem túl) publikus tetoválásaim egyike, így felesleges is lenne magyaráznom erről többet.

Itt visszavettem a tempóból, és 2019-ig nem is jártam tetoválószalon környékén sem. Ekkor viszont grafikussal terveztett egyedi (kicsit pszichopata) tűzoltó lány, és a pécsi Tv-torony kombó került a bokámra. Ennek nincs magasztosabb jelentése, csak annyi, hogy akármi is van és lesz az életemben, én Pécsen vagyok otthon. Meg hát: kettős személyiség vagyok, szóval ha úgy adódik egy baltával simán kinyírlak, miközben mindezért még hálás is leszel nekem. Ez annyira tipikusan én vagyok, hogy ha csak egy dolgot kell magamról mutatnom, akkor tuti, hogy ez lesz az, így ezt melegebb időjárásnál a szemfülesek már észre is vehetik..

De éppen megszáradt a tinta, 2020 májusában világjárvány ide, karantén oda, megérett a Hold ciklus nevű tetoválásra az idő. Ahogyan ez az égitest is változik, nő majd elfogy, majd megint dagad, megint csökken stb. úgy megy az életben is a rossz. Lehet elég lett volna az elmúlik szó is, de ezo énemhez ez volt találóbb. Szóval emlékeztető elkészült: jön a jó, csak meg kell várnom.

Majd 2023 novemberig ismét szünet következett. Vágy volt már egy ideje, de ehhez a minta viszont nem. Elég volt egy jegyzettömb majd három éven át, hogy semmit ne felejtsek el. De elfogytak a papírok, vagy csak toll nem fogott már, amivel felírjam, mindegy is hogy volt, a lényeg: ismét üzenőfal lett a bőröm. Gondoltam én, hogy felkarra pont illik a kitalált minta, de hát a szalonban kiderült, hogy az biza' oda nem fér ki. (nesze nekem, pálcika kezeim) Újratervezés. A lábadra ráférne. Úúú, ööö, ááá nem is tudom... Vagy kisebb formában, a kigondolt minta light verzióban. Húúú, hááá... Mivel a minta fix volt számomra, így akkor a helyszínnek kellett módosulnia, így lett egész vádlis. Hogy mi is? Egy Unalome minta kissé feltunningolva rám szabva.

Az unalome tetoválások jól megragadják az élet lényegét, mivel pontosan ezt képviselik: a megvilágosodáshoz vezető utunkat. Az Unalome egy titokzatos és misztikus jel, amely szorosan kapcsolódik a filozófiához. A buddhista szerzetesek szentnek tartják. Általában, egy ilyen szimbólum egy kecses hurkokkal ellátott vonal, amely fokozatosan egyenessé válik és egy ponttal végződik. Ez a kép egy olyan személy lelkét szimbolizálja, aki megpróbál kijutni a sötétségből, megtalálni valódi célját és megtalálni a harmóniát. Egy ilyen jel képét a testen erőteljes talizmánnak tekintik.
Ennek a szimbólumnak a tetováláson látható különféle hurkai és cikkcakkjai a valódi bölcsesség megismeréséhez, önmagunk legjobb verziójának eléréséhez vezető nehéz utat szimbolizálják. A tetoválásokat általában olyan személyek alkalmazzák a testükre, akik önmagukat szeretnék megismerni, spiritualitást szerezni. A számos hurok után haladó egyenes vonal a belső harmónia és nyugalom szimbóluma. A pont a dobás végét jelenti: az igazi utat megtaláltuk és elértük. - forrás: internet

Szóval emellé a hurkok mellé került még a női energia, az erő, az önmegvalósítás, és az újjászületés jelképei is, hogy így egy megismételhetlen és utánozhatatlan minta jöjjön létre. Ami most is segít. És emlékeztet. Meg üzen.

9 év 6 tetoválás. Mindegyik helye tökéletesen kitalált, mintája egyedileg összerakott. Olyan, ami igen nagy eséllyel soha nem jön velem szemben az utcán. És fáj mikor tetoválnak? Persze, hogyne fájna. Egy tűvel szúrkálják a testem, nagyobb mintáim esetében több órán keresztül. Lesz még? Lesz, ez nem is kérdés. De a mikor és a mit kérdésekre még nem tudom a választ. Vannak ötletek, amik hosszú távú tervekként jelen vannak, de jelenleg akut és égető üzenetem magam számára nincs. Majd adja a Sors, hogy kevesebb, vagy több mint egy év múlva kerül újra tinta a bőröm alá.
Szóval ez az én történetem, és ahogy említettem a bejegyzés elején ezek a minták már a részeim. Viszont! Senkit nem akarok rábeszélni erre a tevékenységre, és ítélkezni se akarok. Szimplán csak szerettem volna megmutatni, hogy a tetoválás nem ördögtől való és nem kell elhúzott szájjal bámulni, ha valakinek mégis van. Ha számodra többet jelent, mint egy irka-firka, akkor meg vállald büszkén. Ha viszont mereven elzárkozol előle, akkor hagyd ezt másra, ne erőltesd. Így csak és kizárólag érzékenyítésnek gondolom ezen írásomat.

Menjünk vissza az időben, hiszen 2015-ben voltak hasonló energiák, mint amit idénre a számmisztika alapján "jósolni' tudok. Közel 11 éve hoztam be azt a szokásomat, hogy értékelem az évet. Megnézem, hogy mit valósítottam meg, mivel lettem több/kevesebb, és hogy alapból 365 nap milyen volt és hogy milyen hatással volt rám. Szóval 2015-ben már értékeltem, és akkor azt mondtam arra az évre, hogy a szélsőségek éve lett. Levágattam a hajam igazán rövidre, és elkészült az első tetoválásom. Elnézve a kilenc éve írt bejegyzéseket sokszor voltam nagyon lent, de ugyanennyiszer voltam magasban is. Nem volt átmenet, vagy utáltam a világot, az egyetemet, a vasutat, vagy teljes vállszélességben örültem az életemnek és a benne lévő embereknek. Mert akkor Ők is jöttek-mentek, voltak igen hangos veszekedések is, de elvakult rajongás is.

Na de visszatérve a jelenbe, nyolcas év lévén akkor mire is készüljünk: a hetessel megismeri az ember a világot, megpróbálja bekategorizálni, érzést és értelmet találni az életben. A 8-assal ezt végletes módon tapasztalattá akarja átalakítani, és képes a végleteket is megkeresni. Akár önmagunkat, akár a világot akarjuk megváltoztatni, nagyon fontos központi elem lesz ez idén. A szám alakja a végtelen és a folyton áramló hullámzást mutatja. 

Szóval csak röviden: úgy képzeld el a következő 12 hónapot, mintha bicikliznél és közben egyszerre lenne szembeszeled és hátszeled. Szeretni is fogod, meg utálni is ezt a helyzetet egyszerre. Lehet amúgy az egészet fenntartással kezelni, vagy akár tartani is ettől, de én -nem hazudtolva meg önmagam- kíváncsian várom mit hoz a következő 352 nap...

  - mondá a 2024!

Azt hiszem igen nagy könnyebbség számomra, hogy eltelt végre ez az év. Magasabb fordulatszámon pörögtem idén, mint az elmúlt években bármikor is. Ami persze hozta magával a teljes ki-, és lemerülésemet, így nem csoda, hogy novembertől ismét terápiára járok. De ne szaladjunk előre ennyire, hiszen történt itt mindenféle az előtte lévő hónapokban is.

7-es év van. Ez a szám szimbolizálja az elmélkedést, a gondolkodást, a megvilágosodást, a spiritualitást, a tudást és a bölcsességet. A legfőbb jelentése az énen belüli spirituális megvilágosodás, vagy a választott spirituális úton való tudás megszerzése. Idén a terveket sem szabad siettetni. A 7-es energiája ezekhez szükséges bölcsességet nyújtja, nem pedig a gyorsaságot. Ezért a legjobb, amit kívánhattok 2023-ban, hogy lassíts, és figyelj befelé, önmagad változásaira. /Ha Tarot kártyát nézzük, akkor a VI. kártya a Diadalszekér. Melynek javaslata, hogy keress vagy teremts magadnak szeretetteljes biztonságot sugárzó környezetet. A tested is figyelmet és megtisztulást igényel./

Az első és legfontosabb, amit el kell mondanom az évemről, hogy pont ezt nem fogadtam meg. Felülírtam a lelkem hangját, néha erőszakkal. Lassítás sem volt jellemző, és amikor lehetett két végén égettem a gyertyát, mint huszonévesen. Január elsejét a Balaton-parton töltöttük. Nyugodt volt abból a szempontból, hogy nem hajtott minket sem a tatár, sem más, mégis egy fél napban benne volt az odautazás, ebéd, süti, naplemente, pezsgős koccintás és hazautazás. Minden fentebb említett tevékenységet ráadásul másik városban hajtottuk végre, így a programjaink közötti közlekedésre szánt időt is szépen adjuk hozzá ehhez. Szóval mozgalmas volt, bár ezt utólag sem érzem nyomasztónak és stresszesnek, de szó mi szó, azért a semmittevős láblógatástól messze volt. Valahogy megnézve az év is ilyen volt. Messze volt a semmittevős, lassítós évtől, valami mindig történt. Januárban bekezdtünk kapásból egy albérlet váltással. Egyiket össze, másikat meg bepakoltuk cirka két hét alatt. Persze volt segítségünk, mivel egyedül kevesek lettünk volna, hogy a február már az új albérletben érhessen minket. Több hely, meg az erkély adta lehetőségekkel éltem, ebben a hónapban már a lakás vacokká tétele volt a legfőbb célom. Közben persze hétvégente Pécsen voltam egy komoly szakmai gyakorlatnak szánt bohózat miatt. Ez a komédia márciusban is a részvételemet igényelte, így volt hogy hétvégén Kecskeméten menőztem egy hotelben. Majd loptunk még egy kis időt egy balatoni mini randira, de mire feleszméltünk már meg is érkezett az április. Medvehagyma szezont hozta a húsvét, majd Mami születésnapi hétvégéjét követően mentünk is hó végén a már hagyományosnak mondható évfordulós túrás hosszú hétvégénkre. Bükki romantika, meg sok-sok kilóméter után szinte azonnal kezdődött is az advent, és ezzel együtt a május. Itt kezdtek felpörögni az események: volt egy Prágában töltött családi kupaktanácsos hétvége, meg egy (a leendő vállalkozáshoz szorosan kapcsolodó) fotózás, megnyitottuk a biciklis szezont, és volt egy Pécsen töltött születésnap, és még egy rengeteg bort és nevetést tartalmazó palkonyai Pünkösd is. Júniusban a fentebb említett bohózat végetért. Ismét Kecskeméten egy hotelben menőztem, csak most már végzett Sportoktatóként tértem onnan haza. Ugyanebben a hónapban még mulattunk egy lakodalomban is, de a munkahelyemen is szépen szaporodtak a túlórák száma. Július hónap egy 80 kilóméteres Balaton környéki biciklitúrával kezdett, amit egy gourmet helyeket végigkajálós pécsi hétvégével folytatott. A történelem ismételte önmagát, volt pénzem, de időm magamra, és a feltöltödésre nem nagyon. Ebben a túlhajtott életszakaszomban nehezen "érkeztem" meg az augusztusi tengerparti nyaralásra. Idén az Ördögkatlan fesztivál szabad kapacitás hiányában számunkra elmaradt, de hó végén próbáltuk pótolni egy pesti, bulis hétvégével. (Gondolhatjátok: kevesebb idő alatt kellett ugyanazt a mennyiségű alkoholt meginni, strapás egy hétvége volt. - a szerk.) Szeptemberben újabb biciklitúra, meg egy meglepetés wellnesses születésnap mellett elkezdtem egy online tanfolyamot is. Mert olyan régen tanultam már, és éppen kezdtem volna unatkozni ugye.  Munkahelyemen is megszokottá vált a havi 20-30 óra túlóra, leltár és késő esti hazaérések. Fáradtan, de mégis nagy lelkesedéssel vezettem el Tapolcáig, ahol októberben ismét csajos wellness hétvégét töltöttünk. Mind a négyen hoztuk a gondjainkat, meg a nehézségeinket, elakadásainkat, de bedobtuk a közösbe és megpróbáltuk együtt megoldani. Szóval csoportterápia volt ez inkább, mintsem láblógatós semmittevés. Az ünnepi hosszú hétvége bútorfestéssel, és befelé figyeléssel telt. Idén először ekkor sikerült igazán meditatív, csendes hétvégét tartanom. Szerencsémre ekkor jött valami trópusi időjárás, és gyakorlatilag nyár estéket idéző hőmérsékletben boroztam az erkélyen. Ahogy a mondás tartja, megvártam, hogy a lelkem utolérjen. Október végén Siófokon jártunk, és ha már ott volt dolgunk akkor a Gourmet fesztiválon is tiszteletünket tettük. És akkor ahogyan a bejegyzés elején említettem, november elején ismét Pécsen voltam, ismét terápián. Nem vagdostam magam, és nem is kellett muszájkabátot rám adni, semmi ilyesmire nem kell gondolni, de addigra már annyira enervált lettem, hogy az egyszerű hogy vagy kérdésre csak azt tudtam mondani, hogy nem tudom. Így gondoltam, hogy nem várok tovább, és felkeresek egy szakembert, aki segít megtalálni erre a kérdésre a választ. Majd ezt követően a tetováló szalont is ugyanígy felkerestem, és ismét tintát kértem a bőrőm alá. Sport újra kompenzálás lett, pedig addigra már mindkét sporttáplálkozáshoz kapcsolodó képzésemet sikeressel abszolváltam, mégsem találtam a lelkem békéjét. Családi előrehozott karácsony (ahogyan az Alföldön mindig történt - a szerk.), egy újabb sikeres véradás mellé bejött életem első gyorshajtási csekkje is. Valamint az autóm is megállt alattam, így a szerelő felkeresése is egy hosszú munkanap utáni késő esti programként még ezt a hónapot gazdagította. Decemberre már igazán pengeélen táncoltam. Testem is érezte ezt, mert a lázcsillapítás esténként fix program lett, hogy másnap vállalható ábrázatom legyen. Így én Karácsonyra csak pihenést és alvást kértem, de kaptam helyette három nap alatt cirka 700 km utazást. Hogy mindenhova időben odaérjünk, volt, hogy már reggel fél hétkor a kilómétereket róttam a futócipőmben. Ismét időutazáson éreztem magam, ugyanilyen felborult éjszakai/kora hajnali életet éltem az egyetemi vizsgaidőszakokban is. Örök szabály ismét aktuálissá vált: ha sokat dolgozol napközben, akkor minden másra ott az éjszaka, meg a hajnal. Csak az alvás fog nagyon hiányozni. Szóval teljesen lemerült állapotban érkeztem meg a szilveszteri wellness utunkra. Mondanám, hogy itt már próbálok lassítani, és legalább most pihenni, de Veszprém túl sok látnivalót tartogat, hogy csak feküdjünk a puha ágybn egész nap. Szóval nesze nekem lassítás, még az év utolsó napján sem sikerül.

Na ezek után nehéz bármi jót is mondanom, a 2023-ról. Igazán és mérhetetlenül elfáradtam ebben az évben, elérve a határaimat. Jól mutatja ezt, hogy összesen 12 hónap alatt két bejegyzést írtam, és ilyen sem volt még, az évzáró blog bejegyzést is december 31-én 19 órakor még írom.

2023-ról röviden:

• elvégeztem négy tanfolyamot (Sportoktató, két sporttáplálkozással összefüggőt, és számmisztikai tanácsadó is lettem)
• nagyon sok munkaórát ledolgoztam, munkahőse voltam
• egyetlen egy sportversenyen sem indultam
• jártam külföldön, és belföldön is több helyen
• biciklitem jó pár kilométert, és vezettem még ennél is többet
• különleges (cuki, vintage, gourmet kávézókat, tematikus éttermeket) helyeket minden városban megtaláltam és fel is kerestem. Legyen ez Kaposvár, Balatonkenese, vagy akár Pellérd, ha a radarjaim jeleznek, akkor ezeket tesztelni kell.
• albérletet váltottam, így lehetőségem volt saját termesztésű epret meg paradicsomot ennem
• új hobbiként megjelent nálam a bútorfestés
• létrehoztam egy oázist az erkélyen, és nagyon szerethető lakássá rendeztem be az albérletet

2013 a nagy veszteségek, 2014 a a lehetőségek, 2015 a szélsőségek, 2016 a lezárások, 2017 a megújulás, 2018 az érzelmek, 2019 az elmélyülés, 2020 a személyes fejlődés,  2021 a lombhullatás éve, 2022 a belső motiváció éve volt. És hogy mi volt idén? Többször voltam nagyvárosi nő, aki többet és jobb színvonalat megengedett magának, mint korábban. Eljátszottam valamit, amiről azt hittem, hogy ez vagyok én. Határaimat feszegettem, de mind testi, mind lelki szinten ott jártam, ahol már kezdett fájdalmas lenni. 
Egyébként a hetes szám a szellemi síkon, és a tudás megszerzésében erős, de érzelmi hidegséget is jelent. Gyakran mentem és csináltam, de csak úgy robotpilóta üzemmódban. Pihenés és lassítás címszó alá sok mindent beszuszakoltam. Mert -azt gondoltam- megérdemlem, és megtehettem, emiatt itt is, ott is voltam, ide is, oda is elmentem, ezt is, azt is megcsináltam, ebbe is, abba az étteremben is jártam. De látjátok tele a mondat cselekvést kifejező igékkel: mentem, csináltam, jártam stb. Mindenre azt gondoltam, hogy ez én vagyok, vagy hogy nekem ez jó. Közben meg... Szóval örülök, hogy vége lett, mert azt érzem, hogy 2023 az önbecsapás éve lett.

Atyaég, március óta nem publikáltam egyetlen egy bejegyzést se. Mentségemre szolgál, hogy legalább hat fél készen várja a megjelenését, csak sajnos egyiket sem érzem még „annásnak”. Lehet az irónia, de lehet csak a pozitív konkluzió hiányzik belőle. Szóval még azt sem tudom mitől olyan ... semmilyen. Mondjuk akkor is elég siralmas az idei stasztikám. Ezen változtatva, gondoltam, ide egy -levendulás- kávét, és kiürítem a fejem.

Rövid helyzetjelentésként azt tudnám leírni, hogy a munkahelyem teljesen beszippantott. Mondanám, hogy sikerült meghúznom a határaimat, de hát minek hazudjak? Vagyis igazából azok a határok köszönik szépen megvannak, csak nem jól képviselem őket. Előjött a maximalizmusom, és a régen elfelejtett imposztor szindrómám is. Zavar, ha nincs kész, idegesít, ha nem érek a végére, így inkább megcsinálom, befejezem, és megoldom. Van, amikor egyedül. Van, amikor csapatban. Van, hogy sötétedés után érek haza. Van, amikor még napsütésben. Munkába indulás előtt, reggel hétre már van, hogy lejárt egy mosásom, és el is mosogattam. Felemás a helyzet, mert ha jut időm magamra, akkor kerek kerekebb az élet. Amikor viszont úgy gyűjtöm a túlórákat, mint más a multik matricáit a pontgyűjtő füzetbe, akkor hamar felélem a lendületemet. Ilyenkor nagyon gyorsan elhiszem, hogy nem hogy előre, inkább hátrafelé haladok...

Pont egy ilyen retrogád (ellentétes irányú - a szerk.) állapotomban érkezett meg a nyár végi melankóliám is. Nem akarok ismét fázni, nem akarom, hogy korán sötétedjen, és nem akarom az évvégét sem. Elment közel kilenc hónap már az 2023-ból. Repül az idő, és lehet ócska klisé ez, de jelen helyzetben mégis valósnak érzem. Életemben először komolyan elkezdett aggasztani a korom, vagyis nem is az, hogy mennyi vagyok (mert még mindig azt gondolom, hogy nem is nézzek ki annyinak, amennyi ténylegesen vagyok), hanem, hogy ezt az életet akartam én ennyi idősen? (Azért persze fiatalabb sem leszek, ezt érzem: reggel már három vitamin kell, meg egy nagy bögre zöld tea, hogy használható formám legyen. -  a szerk.) Feszít belülről az érzés, hogy nem töltöttem meg az elmúlt évemet minőségi tartalommal, de pl. az idei nyaramat sem. Mert "Nyár van és ki kell használni" meg "A harmincas éveid a legszebbek, éld meg" stb. nyomások érkeznek kívülről, amik bemásztak a lelkem alsó szegleteibe is, és a végére elhittem, hogy fene ette az egészet, nem is jól csinálom. Ezt kompenzálva sokadik tanfolyam, sokadik képzés, sokadik önismereti útra indulva próbálom megtalálni az egyensúlyt, beindítani a vállalkozásom; próbálok sikeres lenni, megtanulni mindent (is), vagyis igyekszem összekapni magamat és felülkerekedni a "nem vagyok elég jó" érzésemen.

Fentebb említett imposztor szindrómának 5 különböző típusa van,* na abból én négyet magamban felfedezni véltem. Szóval nem állok túl fényesen jól. A fény nem megfelelő erre a helyzetre, hiszen jelenleg állok egy szobában, és csendben merengek a vaksötétben. Már csak azt a k.rva villanyt kellene felkapcsolnom és akkor talán még azt is meglátnám, hogy nem is volt olyan rossz ez az elmúlt (36) év... 

*forrás: Mráz Katalin, pszichológus weboldala

Ma „Szeretem vasárnap” van. Besüt a nap, csicseregnek a madarak. Békésen szürcsölök egy kapucsínót. Magamhoz képest keveset aludtam, és korábban is keltem, mint amúgy vasárnaponként szoktam. De nem bánom, mert így „új élményként” egy lassú reggelem is akadt. Hétköznap sajnos nincs ilyenre lehetőségem, hogy abszolút a pillanatban legyek benne. Olyan minden, mint elsején volt. Igen, a január elseje. Volt benne némi tervezés, de sok minden csak akkor és abban a pillanatban állt össze. Balatonnál voltunk, ott akartuk kezdeni az évet. Feszes indulási időponttól függetlenül elkészültünk. Indulhatunk? Indulhatunk. Kerestünk nyitva lévő éttermet, és kényelmesen elfogyasztottuk a rendelésünket. Majd találtunk a következő településen egy cukrászdát is. Menjünk ide? Hát menjünk. Nézzük meg a naplementét, mielőtt hazamegyünk. Itt jó lesz? Jó, persze. Vittünk pezsgőt, egyszer használatos poharat, szóval a koccintásra készültünk, de ennek helyszíne is ott alakult. A konkrét dolgok mellett jól megfért a spontenitás. Lassabb, de harmonikusabb évkezdés volt. Minden kérdés után volt válasz is, de nem volt agyalás, és túlszervezés. Pont olyan könnyed volt az a nap, amilyen a ma reggelem. Ezért a lehető legjobbkor írom az évindító bejegyzésem.
Egy ideje már feszített belülről, hogy írnom kellene, de nem jöttek a szavak. Most viszont könnyedén, szinte magától íródnak a betűk értelmes szöveggé. Külön érdekes, hogy 2023 első bejegyzése a tavaszi napéjegyenlőség előtti napokban készül. Nem szoktam ilyen sokáig elhúzni, de ha már így alakult, akkor nyissuk meg ma az idei blogszezont, meg az évet. Ébred a természet, medvék is kelnek lassan, szóval -tőlem függetlenül is- készül minden a megújulásra, és az „újévre”.

Na de konkrétan mire is? 7-es év van. Ez a szám szimbolizálja az elmélkedést, a gondolkodást, a megvilágosodást, a spiritualitást, a tudást és a bölcsességet. A legfőbb jelentése az énen belüli spirituális megvilágosodás, vagy a választott spirituális úton való tudás megszerzése. Idén a terveket sem szabad siettetni. A 7-es energiája ezekhez szükséges bölcsességet nyújtja, nem pedig a gyorsaságot. Ezért a legjobb, amit kívánhattok 2023-ban, hogy lassíts, és figyelj befelé, önmagad változásaira. /Ha Tarot kártyát nézzük, akkor a VI. kártya a Diadalszekér. Melynek javaslata, hogy keress vagy teremts magadnak szeretetteljes biztonságot sugárzó környezetet. A tested is figyelmet és megtisztulást igényel./

Micsoda lendület, és micsoda várakozás övezte ezt az évet. Tudniillik, mi, 22-esek egy 22-es évet nagyon tudunk várni. Rajongani is tudunk, meg hatalmas álmokat/terveket szőni, amihez majdnem kevésnek is tűnt a 365 nap. Persze mindez volt januárban, közel 12 hónapja. Azóta kiderült egy s más, de ne szaladjunk ennyire előre...

Kívánok mindenkinek egy fizikailag, szellemileg is aktív(abb) évet, mert a semmittevés idén (különösen) nem fog minket előre mozdítani. Szívből, és a szívünkre hallgatva éljünk, és figyeljetek a kívánságaitokra. A belső iránytű mindenkinek megmondja idén merre kell menni.

Ezt kívántam magamnak, és minden kedves Olvasómnak is, erre az évre. Lássuk csak, hogy sikerült-e a szívemet, meg a szenvedélyemet követve haladni az utamon.

Az éjfél ismét a TV-toronyban ért, tűzijátékot csodáltam, és közben lábaim előtt hevert Pécs. A fények, meg a színek, meg alapból a város onnan olyan élmény, amit egyszerűen nem tudok megunni. Majd beültünk az autóba, és a kicsit rumlis, félig még költözéses hangulatú, de még idegen helyre megérkeztünk, és nekiindultunk a 2022-es évnek, meg úgy alapból a januárnak. Szerettem volna hamar megszokni az új albérletet, szerettem volna nem csak úgy ott lakni, hanem ÉLNI, de ez nem ment varázsütésre. Hétvégente függőként vártam, hogy mehessek Pécsre. Bármiért... Akármiért... Csak ott legyek. Végülis az év eleji lendület tartott, munka ügyben sokat utaztam, sok Somogy megyei városban megfordultam, de pár napokat Pesten is töltöttem. Emellett hó közepén (újra) tanulóautóba ültem, muszáj volt erre is időt fordítanom. Ez a dinamizmus folytatódott, hiszen februárban kezdődött a tréner képzésem, szóval gyakorlatilag mindig Pesten voltam. Ami egyetem idő alatt kimaradt, azt most pótoltam: életemben először koleszos lettem, a maga együttéléses, gagyi menzás kajás bájaival együtt, mindent megéltem. Igyekeztem az időmet hasznosan tölteni, tanultam, olvastam és sportoltam. Legfontosabb mégis az volt, hogy próbáltam magam függetleníteni a körülöttem folyó lelki harcoktól, és hiába az összezártság, megőrizni magamat, és a függetlenségemet is. Emellett szabadnapokon vezetni jártam, szóval fizikai, szellemi, és lelki szinten is kezdtem a maximumon lenni. Ám márciusban a helyzet továbbfokozódott, olyan szintre, hogy hétvégente már nem volt pécsi töltekezés, meg más különleges program sem. Kolesz képzéssel, szabadnap vezetéssel. Szerencsére a TRX kötelemet fel tudtam akasztani a közelben található kondiparkba, meg a salakpályán róhattam a köreimet, így teljes összeomlás elkerült, de nehéz heteim voltak távol a vackomtól. Így kijelenthetjük a koleszos időszakkal együtt megérkezett az idei év első mélypontja is. Április első napjaiban végeztem a képzéssel, és elköszöntem a koleszos léttől. Rendészeti tréner lettem, és nemsokkal a bizonyítvány kézhezvétele után már a tréningek szervezése, megtartása is elkezdődött. Komfortos volt, a körülményekhez képest, és szerettem is csinálni. Visszatértem az élethez, húsvétkor körbetekertük a Velencei-tavat, majd a hó vége már Mátrában ért, bepótolva az elmúlt hetek ínységes időszakát. Májusban rendszer lett a hetekben, tréningek tartása, vezetés délutánonként. Eljött az advent is, terveztem a születésnapomat. Kibéreltem egy nyaralót, meghívtam a barátaimat, és egy kertiparti keretében ünnepeltem. Volt ott csapatépítő feladat, társasjáték, kártyaparti, grillkaja. Eredetileg sok-sok évvel ezelőtt azt terveztem, hogy mikor harmincöt leszek, akkor Palkonyán a saját pincészetemnél ünneplek. Ezt a gazdasági helyzetem, az ingatlanárak, meg úgy alapból több más tényező is felülírta, de a piknik, szabadtéri szülinap, mint csapásirány, megvalósult. Ebbe a nyugalmas időszakomba érkezett meg a nyár, vele együtt a június. A munkahelyem szűknek bizonyult számomra, és minimális gondolkodási idő után, beadtam a felmondásom. Ezzel együtt a vezetést is kimaxoltam, mentem mindennap, hogy Apukám halálának évfordulóján sikeres vizsgát tegyek, és végre egy rózsaszín plasztikkártyával jutalmazzam meg magam. Szóval több oldalról is felszabadítottam magam, szerencsésnek és megállíthatatlannak gondoltam magam. Annak ellenére, hogy a július a munkaügyi központban ért. Fejest ugrottam a munkanélküliségbe, de most kivételesen nem aggódtam a pénz miatt. Tervezgettem a vállalkozásom, fejlesztettem magam, állásinterjúkra jártam, de közben a fentebb említett fogadalmamat megtartva, élveztem az életemet. Kényeztettem magam, úgy éltem, mint akinek nem számít a holnap. Hét hónap után, végre megérkezett az, amit egész évben hittem, hogy jelen lesz: az életöröm. Sok hónapnyi hallgatás után, ekkor írtam egy bejegyzést, miszerint nem tökéletes, mégiscsak szeretem azt, ahogy élek. Ez az érzés tartott még egy ideig, így soha jobbkor nem jöhetett volna az augusztus. A hónapot az Ördögkatlannal kezdtük, és ahogy elterveztem, saját autóval, elvezetve odáig, érkeztünk meg a szállásunkig. Annyira menőnek gondoltam magunkat, hogy végre nem egy heti cuccal, tömegközlekedve cihelődünk, hanem érett, harmincas nőkként ajtótól ajtóig utazunk. A fesztivál ennek a jegyében is telt, a jelenben levés, és az önmagunk szeretetére tettük a fókuszt. Azt és akkor, na meg persze úgy csináltunk, ahogy jól esett. Semmi rohanás, semmi kényszer, semmi aggódás, semmi szorongás. Gyakorlatilag innen egyből mentem a tengerre nyaralni, szóval különösebben a munkakeresésem nem foglalkoztatott. Volt telefonos interjúm bikiniben a tenger mellett, meg random küldtem önéletrajzot napozás közben is, de különösebben hó közepéig erre nem feszültem rá. Ez a lelazult állapot megjelent a következő írásomban is, miszerint lehet nem vagyok tökéletes, de azért igencsak jól jár velem a leendő munkaadóm. Ahogy lenni szokott, ebbe a belelazult állapotba, szeptemberre megérkezett az állás. Nincs kerete, nincs rendszere, sőt rendes határai sincsenek, és abszolút messze esik a vállalkozásom profiljától. (Sőt azt hiszem az eddigi munkahelyeim profiljától is, pedig abból azért van egy pár. - a szerk.), mégis láttam benne fejlődési lehetőséget, tapasztalat bővítést, és kihívást. Igyekeztem meghúzni a határaimat, kiismerni a kollégákat, a főnökömet, és próbáltam minél hamarabb kilépni a "Te vagy az új dolgozó?" szerepből. Sok mindent akkor csináltam először, elismertem a hiányosságaimat, és két hónapnyi laza állapot után, ismét kialakítottam egy (feszesebb) rendszert az életemben. Októberben több éves kihagyás után az úgynevezett Csajos wellness elnevezésű hétvége került megrendezésre. Az időjárás is kedvezett, a hangulatunk, és a saját magunknak csinált programok is tökéletesnek bizonyultak. Feltöltődés, és kikapcsolódás volt annak a négy napnak minden perce. Amire szükségem is volt, elnézve a novembert. Jártam a szülővárosomban, de ezen felül sokat voltam egyedül, nehezebben ment a munka, és sok időm feleslegesen ment el egy díjmentes képzés gyakorlati oktatásaira. Szóval több oldalról is a haszontalanság érzése érkezett hozzám, a napjaim csak nyomokban tartalmazták a korábbi életörömöt. Újabb nehéz időszak következett, ami decembert elnézve is kitart. Nem vagyok a helyemen érzés felerősödött, szétesett körülöttem (és bennem is) minden, elvesztettem a motivációmat. A borús, ködös idő nem csak a lakáson kívül van, hanem mostmár bennem is. A túlélésre játszom, meg arra, hogy jövőre jobb lesz...

Pár érdekesség még ebből az évből: változott 7633-ról 7200-ra az irányítószámom; elkezdtem három képzést, de azokból még csak egyet fejeztem be; voltunk Anya-lánya fotózáson; két autót is kaptam (használatra) fél éven belül; rendszeresen sportoltam, mégsem indultam egy versenyen sem; jártam pár külföldi országban, de hazai területen is felfedeztem új helyeket; legyártottam öt egyedi raklap polcot, de továbbra sincs kézügyességem a barkácsoláshoz; elvesztettem egy rokonomat, meg egy volt kollégámat, de pár új embert is megismertem; szert tettem pár jóslatra a jövőmmel kapcsolatban és erős útmutatásokat is kaptam az elkövetkezendő hónapokra.

Apukám halálával 2016 a lezárásokról szólt, majd az alföldi életem lezárása, és egy megváltozott én miatt 2017 a megújulást hozta el, 2018 a párkapcsolat kialakulása, és a szeretve lenni érzése miatt az érzelmek éve lett, majd 2019-ben az elmélyülés következett. Majd ezután felfordult a világ, mindenkinek több ideje jutott magára, ahogy nekem is, így a 2020 a személyes fejlődés éve volt. Tavaly a pécsi életemet elhagyva, elveszett voltam, olyan, mint az árnyékot adó lombkorona, meg termés nélküli csupasz fa, így 2021 a lombhullatás éve volt. Hogy ezután mit is mondjak az elmúlt közel 365 napra? Igazán, akkor voltam jól, amikor figyeltem magamra, és az igényeimre (értelemszerűen akkor voltam mélyponton, mikor erre nem szántam elég időt - a szerk.). Rendben voltam, amikor szeretettel fordultam magam felé, és kiléptem az automatizmusok köréből.

Figyelembe véve a hatos szám jelentését, meg a fentebbi sorokat:
Azt gondolom a 2022 a belső motiváció éve volt. Ennek a kereséséről, megtalálásáról, beteljesüléséről, vagy épp a hiányáról szólt mind a 12 hónapom.

Ha megnézem a blogomat, több bejegyzés hangulata is negatív. Ritkábban írok sikerekről, meg boldogságról. A vegetálásaim, párkapcsolati nehézségek, de költözési mizéria is gyakori témaként bukkan fel nálam, de írtam Apukám elvesztéséről, a kutyám haláláról, a betegségemről, és 2019-ben még írtam arról is, hogy hogyan buktam meg háromszor a forgalomvizsgán. Akkor elég kilátástalannak ítéltem a helyzetet, mert a munkaköröm ellátásához is szükség lett volna a jogosítványra, de csak nem jött a happy end. A sikeres KRESZ vizsga érvényessége sem adott sok gondolkodási lehetőséget. Akkori történt zárásaként elmondhatom, hogy végül elmentem negyedik alkalomra, szintén csak megbukni. Majd ezután el is engedtem ezt a tervemet, próbáltam enélkül boldogulni. (Azt már teljesen mellékesen jegyzem meg, hogy a két évvel később sorra kerülő politikai tisztogatás vetett véget az akkori karrieremnek, abszolút nem a jogosítvány hiánya. Utólag kiderült, hogy emiatt kár volt gyötörni magam.)

Na de úgy kezdtem, hogy ritkábban írok a jó dolgokról, így most következzen egy boldog bejegyzés, amiben elmesélem, hogy ma van két hónapja, hogy végülis sikeresen megszereztem a jogosítványt. De ne szaladjunk előre, hogyan is kezdődött ez? 2021. novemberében, két teljes év szünet után (ismét munkahelyi nyomásra) újrakezdtem a jogosítvány megszerzését. Teljesen véletlenszerűen választottam autósiskolát Kaposváron. Nem ismertem a helyi viszonyokat, így igazából különösebb elvárásom sem volt velük szemben. Azt tudtam, hogy az új munkahelyem mellett csakis online KRESZ tanfolyam játszik. Szóval munkaszerződésem elsején, tanulószerződésem meg negyedikén kelt. Minek vesztegetni az időt, gondoltam én. Jól keresek, így az anyagi része jobban fog menni (a korábbi közalkalmazotti léthez képest). Úgy számoltam, hogy akkora kerülök ismét tanulóautóba, mikorra minimálisan megszokom, megismerem a várost. Vagyis azt éreztem, hogy minden egy tökéletes időzítés alapján megy. Csak ne vesztegessek több időt, csináljam, ez a lényeg. Az év utolsó kresz vizsgájára még beimádkoztam magam, itt szeretném megköszöni Lakatos Klaudia nevű sorstársamnak, hogy nem fizette be határidőre a vizsgadíjat, így elhappolhattam előle a lehetőséget. A Sors humora itt már érződött, december 22.-én KRESZ-ből vizsgáztam. Korábbi nekifutással ellentétben, elsőre, egy -szinte- hibátlan vizsgát produkáltam azon a napon.

Utána jól megfontolt, alaposan átgondolt döntés alapján oktatót választottam ... volna, ha nem rólam lenne szó. Így nálam a számmisztika, és a megérzés döntött. A felsorolt listában lévő egyik tanulóautó rendszáma 222-re végződött, onnantól nekem mindegy volt, kik közül is lehetne még választani. A döntés megszületett, rendszám alapján választottam oktatót. (Ezt végül sose mertem bevallani senkinek sem, főleg nem az oktatónak, mégse akartam, hogy ennyire szédültnek gondoljon.)

Idén januártól nekiálltam órákat venni. Néha nagyon utáltam, hogy szabadnapon is át kell emiatt mennem Kaposvárra, és borzasztó nehéznek gondoltam a több hetes koleszos, képzéses időszakban még ezt is teljesíteni. De csináltam szépen a magam tempójában. Tudtam, hogy a sikeresség kulcsa a folyamatosság. Így rendszeressé kellett tennem a vezetési alkalmakat, akármennyire is megterhelő és időigényes történet volt ez. Így is elhúzodótt a folyamat nyárig. A kötelező harminc óra környékén még nem éreztem magam, sőt az oktató se érzett engem késznek, így negyvenedik órámon mentem el vizsgázni. Hogy jól ment-e az előtte lévő alkalmakon? Hát nem nagyon. Sokszor volt, hogy lefulladtam, balfasz voltam, és az általános jelenségnek mondható vizsga előtti hanyatlás is jelen volt. Mégis azt gondoltam, hogy meg kell próbálnom...
A vizsgadíj kifizetésekor meg lehetett jelölni, hogy mely napok lennének a megfelelőek, és nem mintha gondom lett volna Vele és ne akartam volna többet látni, de túl akartam esni ezen még az oktatóm hosszabb nyári szabadsága előtt, így június 21/22.-e lett a vizsganapjának megjelölve. Minél hamarabb legyen, hiszen továbbra is éreztem a tökéletes időzítés miatti nyugalmat. Minden akkor és pontosan úgy ment, ahogy annak itt volt az ideje. Az már csak furcsa fintor a Sors részéről, hogy majdem napra pontosan annyit töltöttem Kaposváron, amennyi idő a jogosítvány megszerzéséhez szükséges volt, hiszen a munkaviszonyom a forgalomvizsga után nyolc nappal meg is szűnt. De hálás vagyok, hogy így alakult, hiszen adta az anyagi biztonságot, és a legfontosabbat: a motivációt az újrakezdéshez. Végülis június 22.-én, Apukám halálának évfordulójának napján sikeresen, hibapont nélkül teljesítettem. Szerencsém is volt, ezt is tudom, és fentről intézték nekem annak a napnak minden percét, de a lényeg, hogy sikerült.

Már két hónapja ennek, de ma azon gondolkodtam, hogy mi is változott a két próbálkozás között? Nyilvánvalóan a helyszín, hiszen Pécs helyett Kaposvár volt, de azt hiszem az egészhez való viszonyulásom is átalakult. Több alkalommal kerestem fel szakembert azon egyszerű oknál fogva, hogy nem akartam ismét pánikrohamig jutni a vizsgán. Dolgoztam magamon, de a korábbi lelki sérüléseimen is. Lehetek ettől gyenge, vagy akár szánalomraméltó a szemedbe, nem különösebben zavar, de tudom: nekem nagyon nem volt a helyén ez. Féltem a sebességtől, a szembejövő forgalomtól stb., így akkor 2018/2019-ban nem értem meg a jogosítványra, utólag ezt gondolom.

Kaposváron senkinek nem meséltem az előző próbálkozásomról, szerettem teljesen új lenni, és az egész korábbi mizériából csak annyit elhozni, hogy az elsősegély vizsgát már nem kellett letennem újra. Fontos volt, hogy az alapoktól kezdjem, hogy első órákon egy tanpályán induljak és álljak meg végeláthatatlan mennyiségben. Nem akartam, és nem is volt szabad a korábbi élményemmel összehasonlítani, mert akkor borítékolható lett volna a bukás. Így életem azon szakaszát eltettem, lezártam és teljesen új lappal, új helyen megtanultam vezetni. Az autó beindításától a sikeres vizsgáig haladtam.

Azóta vezettem már városon belül, de már kívül is. Utassal, meg utas nélkül is. Volt hosszabb utam, de rövidebb is. Parkolás, és a vezetési stílusom óvatos, szóval nem vagyok Fittipaldi még mindig, de a pénztárcámban lévő rózsaszín plasztikkártya a nevemre szól. Nem álmodtam, megcsináltam. És most nézem a járművet, amit használatra megkaptam, ami szentimentálissá tesz: hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott, az oktatóm türelméért is, de főleg magamnak, hogy végre megértem erre.

Beszámoló kelt 22.-én, ezzel erősítve az egész történetet átható huszonkettes energiát. (Mégis csak adott hó 22.-én születtem, így ha valamikor, akkor ezeken a napokon mindig történik valami izgalmas.)

Ha már van Europass, klasszikus, amerikai stb. elnevezésű önéletrajzok, akkor én most megalkotok egy „annás” verziót. Íme ez az én cv-m. Valamikor 2017 őszén már írtam egyet, most kicsit frissítettem az akkorit. Mindenesetre érdemes, és szórakoztató azt is újra elolvasni ITT.

Szakmaiasság:

• Nem beszélek folyékonyan angolul, se (magyaron kívül) más nyelven, mégse adnak el két tevéért. Sőt, amikor el is veszek külföldön, akkor is mindig megkerülök hamar. Siketekkel hamarabb szót értek jelnyelvi tudásomnak köszönhetően, mint egy külföldről idetévedt turistával.
• Nincs rendezvényszervező képesítésem, mégis a legcsicsásabb esküvőt is képes lennék megszervezni. Ha szeretnéd (és megfizeted persze), unikornisok lesznek a lagzidon, én elintézem.
• Nem vagyok egyetemi okleveles coach, csak tanúsítványt adó tanácsadó képzéseken vettem részt, mégis értek az emberekhez. Nem csinálom meg helyetted, és nem élem a Te életedet, de fél óra alatt tudok annyi útmutatást adni, hogy az már célba állítson.
• Nem zavar a tömeg, és a szerepléstől se idegenkedek. Szívesen és könnyedén képviselem a vállalkozásodat, cégedet bármilyen protokolláris helyzetben, csak ne kérj ezért cserébe PR, vagy kommunikációs diplomát tőlem. Elégedj meg a referenciákkal, meg az ajánlásaimmal.
• Lehet nem vagyok klasszik titkárnő alkat, és ennél picit szabadabb szellemben élem az életemet, mégis azt gondolom, asszisztencia területén is helytállnék. Leszervezem, elhozom, megrendelem stb. Helyetted, csak ne legyél egy arrogáns p.cs. Vagy p.csa. Mert ha lenézel, és nem tekintesz a jobb kezednek, de még segítségnek sem, bizony elég hamar Magadra hagylak. Én együttműködésre, meg az életed könnyebbé tételére szerződnék, nem lábtörlőnek.
• Nem vagyok jó a hideghívásokban, és az értékesítés is nehezen megy, de ösztönösen jön a facilitálás, és a mediálás. (A mediálás nem összekeverendő a meditálás kifejezéssel. – a szerk.) Vagyis képes vagyok kisebb létszámú csapatot vezetni, irányítani, és az is mindegy, hogy azokon a személyeken milyen színű a gallér. (A munkaerő piacon létező kék-, meg fehérgalléros elnevezésre van az utalás. – a szerk.)

Kompetenciák:

• Nem vagyok diplomás, se túlképzett. Viszont ha Neked van egy problémád, és ettől ideges vagy akkor nálam az objektivitás, és kellően gyakorlatias is vagyok, szóval csak kitalálunk valamit. A magam, egyedi megoldási módszere fog ebben segíteni. Semmi illegálisra nem kell gondolni, csak némileg a hagyományostól eltérő ötleteim is szoktak lenni.
• A „darabteli”, meg a „szumha” függvény nem a barátom, de egy egy oldalas kézzel írt szöveged alapján megmondom a rejtett képességeidet. Érdekel a grafoterápia, és a grafológiai is. Sőt! Ismerem a Tarot kártya lapjait, meg a horoszkópodban a házakat. 
• Nem viselem jól a monotonitást, az egy helyben levést és az –úgynevezett- langyos állóvizet. Viszont reziliens vagyok, vagyis jól teljesítek nyomás alatt.
• Nem vettem részt nagyszabású tréningeken, viszont hét évig mindennap minden vonatjegyet, vagy éppen pont azt nem lengető utas mellett részesültem konfliktus-, és stresszkezelésben. Edzett vagyok, még ha furán is hangzik az önéletrajzomban a MÁV-START ZRT. kezdetű sor.
• Néha úgy tűnhet, egy s.ggel két lovat vagy többet próbálok megülni, és velem kapcsolatban néha azt érezheted, hogy olyan, mintha nem haladnék előre, de mégis mindig beérek a célba. Sokszor nem az egyszerűbb utat választom, és megnehezítem a saját életem, de még ezekből a helyzetekből is el tudom vinni a jót/hasznosat.
• Nem vagyok bájos, sem übercuki. De ha nem tudod, vagy épp nem mered beismerni az elakadásod okát, hidd el, segítek (néha csak azzal, hogy belemondom az arcodba). Az őszinteségem, és a segítőkészségem ingyenes és kiapadhatatlan, még ha kicsit nyers is mellé a stílusom.

Egyéb:

• Nem születtem milliomosnak, nincsenek tartalékaim, sem befektetésem, mégis van mindig tiszta ruhám, meleg ételem, és ne legyünk álszentek, fesztiválokra, és nyaralni is elszoktam menni.
• Az általam használt autón nincs központi zár, de még automata váltó se. Mégis mindenki megnézi ezt a járművet, főleg, mikor a csomagtartón keresztül szállok be kilincs, és jól működő ajtózár hiányában.
• Nincs ezer éves vezetési tapasztalatom, mert lassan értem meg a jogosítványra, de van egy formás lábam, és popsim az előtte lévő sok évnyi sétálás, biciklizés, és alkalmankénti rolleres közlekedés miatt.
• Nem futok maraton, nem tekerem körbe a Balatont egy nap alatt, mégis bensőséges kapcsolatot ápolok a sporttal. Van, hogy feltölt, kikapcsol, vagy épp el-, és lefáraszt. Vagyis mindig pont azt kapom, amire épp szükségem van, így igazi örömsport az enyém.
• Nincsen tökéletes alkatom, acélos izomzatom, se lágyan hullámzó gesztenyebarna hajam, mégis van elég önbizalmam, hogy ezekkel ne is foglalkozzak. Ismerem magam annyira, hogy, tudom mi áll jól, mi a kerülendő, és ez jól is van így.
• Nem akarok gyereket, és a házasságtól is lever a víz, mégse vagyok magányos. Vállalom magam, emiatt nem kell szerepet játszanom, vagy boldogtalanságba kényszerítem magam. Ez meg annyira kényelmes, és komfortos érzés számomra, hogy emiatt keveset panaszkodó, kifejezetten kellemes társaság is tudok lenni.

Amennyiben az önéletrajzom felkeltette a figyelmedet, és ajánlanál munkát HR, kommunikáció, PR, rendezvényszervezés területén, vagy esetleg ismersz valakit, akinek szüksége lenne facilitátorra, mediátorra, asszisztensre, toborzóra, kommunikációs munkatársra keress nyugodtan.

Köszönöm, hogy elolvastad!